„Fényvesztve” verspályázat nyertes írása
Sok megható költemény közül kiválasztva
A „Fényvesztve” című verspályázatunk miatt igen sok kritikát kaptunk, mivel sikerült újfent egy tabudöngető témát találnunk: az elmúlásról, a saját magunk vagy szeretteink elmúlásától való félelem „kibeszélése” nem illő, nem „trendi”.
Ez azonban minket – szokásunkhoz híven – cseppet sem ingatott meg az elhatározásunkban, hogy készítsünk egy ilyen tematikájú versantológiát, és így utólag már bátran kijelenthetjük, hogy nem bántuk meg.
Az előkészítés és a zsűrizés ideje alatt komoly lelki terhet jelentett az anyag gondozása, amiről többször is írtunk posztokban. Ez azonban normális, hiszen mindannyian érintettek vagyunk a témában, és csak habitus kérdése volt, hogy kit mennyire érintenek meg a beküldött költemények.
Ezen pályázat pályaműveinek az elbírálása során fokozottan szembesültünk a verseknél szinte mindig jelentkező bizonytalansággal: mit tekintsünk relevánsnak? Mi a szép vers legfőbb ismérve? A szabályosság? A ragrímek kerülésével felépített rímkép? A ritmus? A mondanivaló? …Esetleg a hangulat?
Ahogy ezt mindig tesszük, hallgattunk arra a bizonyos belső hangra és olyan verset választottunk ki győztesnek, amely konkrétan ránk a legnagyobb hatást gyakorolta. Ez persze mérhetetlenül szubjektív értékítélet, ráadásul az igen erős mezőnyben még ez sem működött egyértelműen, ezért is húzódott az eredményhirdetés.
Sok gyönyörű verset olvashattunk és hála szerzőink nyíltságának, beleláthattunk sorsokba, félelmekbe és traumákba, amelyek ki tudja meddig várnak még feldolgozásra. Valóban megrázó, ugyanakkor felemelő élmény is volt.
És …valahol jó érzés is. Igen! Furcsa, de megérezve valamiféle kollektív tudatot a legnagyobb félelmünkkel kapcsolatban, jó érzéssel tölti el a verssorok olvasóját: nincs egyedül.
A pályázatunk nyertese:
Veress Zita a „Nincsen már Anyám” című költeményével
A szerzőnek gratulálunk és reméljük, hogy hasznára lesz majd a lehetőség, amit a pályázat nyerteseként fel tudtunk ajánlani számára!
Töprengtünk azon, hogy megemlítsünk-e még írásokat itt a cikkben, de valóban annyira sok jó verset olvashattunk, hogy még a teljesség igénye nélkül is többhasábos felsorolást kellene tennünk. Ugyanez vonatkozik a versek alanyaira: elvesztett édesanyák, édesapák, nagyszülők, gyermekek, szeretett kollégák vagy színészek, olykor a legegyszerűbben önmagunk. A sokszínűség itt fájó, de egyetemes érzés. A sorok nagyszerűségét nem a pátosz, hanem az együttérzés összetartó ereje adja.
A kötetbe került költemények (itt ábécé sorrendben, de az antológiában nem ebben a sorrendben kerülnek bele az írások):
Anzselin: Öröklét A.K. András: Fényhazába térve Árián-Szigethy Flóra: Mécses az íróasztalon Bagoly Andrea: Távol tőled Barna Attila: Dobbanás Ben Flower: Mutus (Némán elengedni) Beruska (Beruska Muzsika): Rózsakert a Holdon (elengedés) Bíró József: Fantom Boda Krisztina: Elnézett napsugár B. Hargitai Margaréta: Döme angyal lett Ciprus Cecília: Üres Ólomház Cserni András: Szavaltál Czaun Dóra: Fohász C.G. Turner: Csak ő meg én Domonkos József : Apánk utolsó órái Dorothy Gray: Nélküled Dushan Lechky: Utóképek Egyed-Husti Boglárka: Csönd Elfrida Angel Brooks: Itt hagytál egyedül Erdős Sándor: Ködös falak Fanni Sacerdoss: az óriási zöld plüsshalra Fekete-Lázár Dorottya: Tíz év nélküled Fekete Alex: Huszonhetesek klubja Gáll Csilla: Ha most akkor lenne Gál Csaba: Ásás Gulrich Ildikó : A szív mely elaludt Gurzó Györgyné: Éber álom Gyenes Gréti: Ne törődj velem Győri Szabó Gábor: Emlékszemek Halászné Magyar Márta: Édesanyámat elengedve Handó szent István: Gyászinduló Hatt Andrea: Sodródás Helena White: Megáll az idő Herda Diána: Nem egészen Hernádi Bence: Karácsonyi Üdvözlőlap Mamámnak Horváth Zoltán: Csókok édesanyámnak Huba Mihály: Benedek Huber Carmen: Amikor az idő megáll Ilonka Anna : Felhőn ülünk Iochom Zsolt: Harangoznak Katona Nick: Emlékfoszlány Kádár Ilona: Hol vagy? Kiss István: Hiányzol mama! Kovács Bertold: Majd mesélek Kovács Katalin: Mama... Kozák Dániel Gyula: Ultimátum Kövecske: Örökké, őrülten Lamos Bendegúz Márk: Mondd meg neki... Lantay Éva: Neved a Cs-nél László Bernadett: Csendes találkozó Liana Rawin: Szörnyeteg Logan Ainsley Moore: Még mindig várlak Magyar Tímea: Sírfelirat Markács Maja M.: Gyászdal Máté-Király Márta: Nem féltem Mészárosné Maya: Hallod, vagy nem hallod, én hozzád szólok. Mészáros Tamás: Zord lett a tél Moesma Woods: Élek Mojzner Ferenc: Elmentél Molecz Krisztián: Gyászolok M. Jósvai Éva: Az édesanya temetése M. Karácsonyi Bea: Csillagszemű Nagy Georgina Viktória: Édesanyámnak Natali Sanders: Lényetek fénye világítja utam. Németh Nikoletta: Vallomás Oláh Tímea: Emlékezés Palásthy András: Hiányzol Pete Márk: Zárva Petőh-István Jennifer: Várakozás Potkovácz Milán: Meddő nevem Radnóti Éva: Az üres kastély Shenidael: Lelkünk fájdalma Szabadkainé Ágoston Eszter: Akik már elmentek... Szabó Attila: Hajnaltól hajnalig Szalainé Erdélyi Tünde: Szomorú karácsony Szarka Zoltán: A szarka Szaszkó Bettina : Még mindig érezlek Szebegyinszky Réka: Mi vagyok nélküled... Szegő Judit: Amikor utoljára kimentél az ajtón Szilágyi Júlia: Pillanatok rem fázisa Tóth Tamara: Mikor egyedül vagyok Tóth Timea: Temetés T. Fiser Ildikó: Még ma is látom... Vass Róbert: Elkéstem Veress Zita: Nincsen már Anyám Wünsch Lajos: Homályos üveg Zöldi László: Tipródom némán
Mostanáig egyetlen hozzászólást sem rögzítettünk…
A témához kapcsolódó oldalak:
Ön nem állította még be a sütik (cookie) elfogadását. Enélkül a marsbook.hu weboldal nem tud az elvárásoknak megfelelően működni, és nem használható a webshop! Minden sütit elfogadhat, de utólag kiválaszthatja az önnek legmegfelelőbb kombinációt is (lásd: Menü -> Sütik):
cikk_2024_fenyvesztve_nyertes_iras
A „Fényvesztve” című verspályázatunk miatt igen sok kritikát kaptunk, mivel sikerült újfent egy tabudöngető témát találnunk: az elmúlásról, a saját magunk vagy szeretteink elmúlásától való félelem „kibeszélése” nem illő, nem „trendi”.
Ez azonban minket – szokásunkhoz híven – cseppet sem ingatott meg az elhatározásunkban, hogy készítsünk egy ilyen tematikájú versantológiát, és így utólag már bátran kijelenthetjük, hogy nem bántuk meg.
Az előkészítés és a zsűrizés ideje alatt komoly lelki terhet jelentett az anyag gondozása, amiről többször is írtunk posztokban. Ez azonban normális, hiszen mindannyian érintettek vagyunk a témában, és csak habitus kérdése volt, hogy kit mennyire érintenek meg a beküldött költemények.
Ezen pályázat pályaműveinek az elbírálása során fokozottan szembesültünk a verseknél szinte mindig jelentkező bizonytalansággal: mit tekintsünk relevánsnak? Mi a szép vers legfőbb ismérve? A szabályosság? A ragrímek kerülésével felépített rímkép? A ritmus? A mondanivaló? …Esetleg a hangulat?
Ahogy ezt mindig tesszük, hallgattunk arra a bizonyos belső hangra és olyan verset választottunk ki győztesnek, amely konkrétan ránk a legnagyobb hatást gyakorolta. Ez persze mérhetetlenül szubjektív értékítélet, ráadásul az igen erős mezőnyben még ez sem működött egyértelműen, ezért is húzódott az eredményhirdetés.
Sok gyönyörű verset olvashattunk és hála szerzőink nyíltságának, beleláthattunk sorsokba, félelmekbe és traumákba, amelyek ki tudja meddig várnak még feldolgozásra. Valóban megrázó, ugyanakkor felemelő élmény is volt.
És …valahol jó érzés is. Igen! Furcsa, de megérezve valamiféle kollektív tudatot a legnagyobb félelmünkkel kapcsolatban, jó érzéssel tölti el a verssorok olvasóját: nincs egyedül.
A pályázatunk nyertese:
Veress Zita a „Nincsen már Anyám” című költeményével
A szerzőnek gratulálunk és reméljük, hogy hasznára lesz majd a lehetőség, amit a pályázat nyerteseként fel tudtunk ajánlani számára!
Töprengtünk azon, hogy megemlítsünk-e még írásokat itt a cikkben, de valóban annyira sok jó verset olvashattunk, hogy még a teljesség igénye nélkül is többhasábos felsorolást kellene tennünk. Ugyanez vonatkozik a versek alanyaira: elvesztett édesanyák, édesapák, nagyszülők, gyermekek, szeretett kollégák vagy színészek, olykor a legegyszerűbben önmagunk. A sokszínűség itt fájó, de egyetemes érzés. A sorok nagyszerűségét nem a pátosz, hanem az együttérzés összetartó ereje adja.
A kötetbe került költemények (itt ábécé sorrendben, de az antológiában nem ebben a sorrendben kerülnek bele az írások):
| Anzselin: Öröklét |
| A.K. András: Fényhazába térve |
| Árián-Szigethy Flóra: Mécses az íróasztalon |
| Bagoly Andrea: Távol tőled |
| Barna Attila: Dobbanás |
| Ben Flower: Mutus (Némán elengedni) |
| Beruska (Beruska Muzsika): Rózsakert a Holdon (elengedés) |
| Bíró József: Fantom |
| Boda Krisztina: Elnézett napsugár |
| B. Hargitai Margaréta: Döme angyal lett |
| Ciprus Cecília: Üres Ólomház |
| Cserni András: Szavaltál |
| Czaun Dóra: Fohász |
| C.G. Turner: Csak ő meg én |
| Domonkos József : Apánk utolsó órái |
| Dorothy Gray: Nélküled |
| Dushan Lechky: Utóképek |
| Egyed-Husti Boglárka: Csönd |
| Elfrida Angel Brooks: Itt hagytál egyedül |
| Erdős Sándor: Ködös falak |
| Fanni Sacerdoss: az óriási zöld plüsshalra |
| Fekete-Lázár Dorottya: Tíz év nélküled |
| Fekete Alex: Huszonhetesek klubja |
| Gáll Csilla: Ha most akkor lenne |
| Gál Csaba: Ásás |
| Gulrich Ildikó : A szív mely elaludt |
| Gurzó Györgyné: Éber álom |
| Gyenes Gréti: Ne törődj velem |
| Győri Szabó Gábor: Emlékszemek |
| Halászné Magyar Márta: Édesanyámat elengedve |
| Handó szent István: Gyászinduló |
| Hatt Andrea: Sodródás |
| Helena White: Megáll az idő |
| Herda Diána: Nem egészen |
| Hernádi Bence: Karácsonyi Üdvözlőlap Mamámnak |
| Horváth Zoltán: Csókok édesanyámnak |
| Huba Mihály: Benedek |
| Huber Carmen: Amikor az idő megáll |
| Ilonka Anna : Felhőn ülünk |
| Iochom Zsolt: Harangoznak |
| Katona Nick: Emlékfoszlány |
| Kádár Ilona: Hol vagy? |
| Kiss István: Hiányzol mama! |
| Kovács Bertold: Majd mesélek |
| Kovács Katalin: Mama... |
| Kozák Dániel Gyula: Ultimátum |
| Kövecske: Örökké, őrülten |
| Lamos Bendegúz Márk: Mondd meg neki... |
| Lantay Éva: Neved a Cs-nél |
| László Bernadett: Csendes találkozó |
| Liana Rawin: Szörnyeteg |
| Logan Ainsley Moore: Még mindig várlak |
| Magyar Tímea: Sírfelirat |
| Markács Maja M.: Gyászdal |
| Máté-Király Márta: Nem féltem |
| Mészárosné Maya: Hallod, vagy nem hallod, én hozzád szólok. |
| Mészáros Tamás: Zord lett a tél |
| Moesma Woods: Élek |
| Mojzner Ferenc: Elmentél |
| Molecz Krisztián: Gyászolok |
| M. Jósvai Éva: Az édesanya temetése |
| M. Karácsonyi Bea: Csillagszemű |
| Nagy Georgina Viktória: Édesanyámnak |
| Natali Sanders: Lényetek fénye világítja utam. |
| Németh Nikoletta: Vallomás |
| Oláh Tímea: Emlékezés |
| Palásthy András: Hiányzol |
| Pete Márk: Zárva |
| Petőh-István Jennifer: Várakozás |
| Potkovácz Milán: Meddő nevem |
| Radnóti Éva: Az üres kastély |
| Shenidael: Lelkünk fájdalma |
| Szabadkainé Ágoston Eszter: Akik már elmentek... |
| Szabó Attila: Hajnaltól hajnalig |
| Szalainé Erdélyi Tünde: Szomorú karácsony |
| Szarka Zoltán: A szarka |
| Szaszkó Bettina : Még mindig érezlek |
| Szebegyinszky Réka: Mi vagyok nélküled... |
| Szegő Judit: Amikor utoljára kimentél az ajtón |
| Szilágyi Júlia: Pillanatok rem fázisa |
| Tóth Tamara: Mikor egyedül vagyok |
| Tóth Timea: Temetés |
| T. Fiser Ildikó: Még ma is látom... |
| Vass Róbert: Elkéstem |
| Veress Zita: Nincsen már Anyám |
| Wünsch Lajos: Homályos üveg |
| Zöldi László: Tipródom némán |
Ön nem állította még be a sütik (cookie) elfogadását. Enélkül a marsbook.hu weboldal nem tud az elvárásoknak megfelelően működni, és nem használható a webshop! Minden sütit elfogadhat, de utólag kiválaszthatja az önnek legmegfelelőbb kombinációt is (lásd: Menü -> Sütik):
