2024.03.30 10:00 – (Marsbook Kiadó)

„Fényvesztve” verspályázat nyertes írása

Sok megható költemény közül kiválasztva

A „Fényvesztve” című verspályázatunk miatt igen sok kritikát kaptunk, mivel sikerült újfent egy tabudöngető témát találnunk: az elmúlásról, a saját magunk vagy szeretteink elmúlásától való félelem „kibeszélése” nem illő, nem „trendi”.

Ez azonban minket – szokásunkhoz híven – cseppet sem ingatott meg az elhatározásunkban, hogy készítsünk egy ilyen tematikájú versantológiát, és így utólag már bátran kijelenthetjük, hogy nem bántuk meg.

Az előkészítés és a zsűrizés ideje alatt komoly lelki terhet jelentett az anyag gondozása, amiről többször is írtunk posztokban. Ez azonban normális, hiszen mindannyian érintettek vagyunk a témában, és csak habitus kérdése volt, hogy kit mennyire érintenek meg a beküldött költemények.

Ezen pályázat pályaműveinek az elbírálása során fokozottan szembesültünk a verseknél szinte mindig jelentkező bizonytalansággal: mit tekintsünk relevánsnak? Mi a szép vers legfőbb ismérve? A szabályosság? A ragrímek kerülésével felépített rímkép? A ritmus? A mondanivaló? …Esetleg a hangulat?

Ahogy ezt mindig tesszük, hallgattunk arra a bizonyos belső hangra és olyan verset választottunk ki győztesnek, amely konkrétan ránk a legnagyobb hatást gyakorolta. Ez persze mérhetetlenül szubjektív értékítélet, ráadásul az igen erős mezőnyben még ez sem működött egyértelműen, ezért is húzódott az eredményhirdetés.

Sok gyönyörű verset olvashattunk és hála szerzőink nyíltságának, beleláthattunk sorsokba, félelmekbe és traumákba, amelyek ki tudja meddig várnak még feldolgozásra. Valóban megrázó, ugyanakkor felemelő élmény is volt.

És …valahol jó érzés is. Igen! Furcsa, de megérezve valamiféle kollektív tudatot a legnagyobb félelmünkkel kapcsolatban, jó érzéssel tölti el a verssorok olvasóját: nincs egyedül.

A pályázatunk nyertese:
Veress Zita a „Nincsen már Anyám” című költeményével

A szerzőnek gratulálunk és reméljük, hogy hasznára lesz majd a lehetőség, amit a pályázat nyerteseként fel tudtunk ajánlani számára!

Töprengtünk azon, hogy megemlítsünk-e még írásokat itt a cikkben, de valóban annyira sok jó verset olvashattunk, hogy még a teljesség igénye nélkül is többhasábos felsorolást kellene tennünk. Ugyanez vonatkozik a versek alanyaira: elvesztett édesanyák, édesapák, nagyszülők, gyermekek, szeretett kollégák vagy színészek, olykor a legegyszerűbben önmagunk. A sokszínűség itt fájó, de egyetemes érzés. A sorok nagyszerűségét nem a pátosz, hanem az együttérzés összetartó ereje adja.

A kötetbe került költemények (itt ábécé sorrendben, de az antológiában nem ebben a sorrendben kerülnek bele az írások):

Anzselin: Öröklét
A.K. András: Fényhazába térve
Árián-Szigethy Flóra: Mécses az íróasztalon
Bagoly Andrea: Távol tőled
Barna Attila: Dobbanás
Ben Flower: Mutus (Némán elengedni)
Beruska (Beruska Muzsika): Rózsakert a Holdon (elengedés)
Bíró József: Fantom
Boda Krisztina: Elnézett napsugár
B. Hargitai Margaréta: Döme angyal lett
Ciprus Cecília: Üres Ólomház
Cserni András: Szavaltál
Czaun Dóra: Fohász
C.G. Turner: Csak ő meg én
Domonkos József : Apánk utolsó órái
Dorothy Gray: Nélküled
Dushan Lechky: Utóképek
Egyed-Husti Boglárka: Csönd
Elfrida Angel Brooks: Itt hagytál egyedül
Erdős Sándor: Ködös falak
Fanni Sacerdoss: az óriási zöld plüsshalra
Fekete-Lázár Dorottya: Tíz év nélküled
Fekete Alex: Huszonhetesek klubja
Gáll Csilla: Ha most akkor lenne
Gál Csaba: Ásás
Gulrich Ildikó : A szív mely elaludt
Gurzó Györgyné: Éber álom
Gyenes Gréti: Ne törődj velem
Győri Szabó Gábor: Emlékszemek
Halászné Magyar Márta: Édesanyámat elengedve
Handó szent István: Gyászinduló
Hatt Andrea: Sodródás
Helena White: Megáll az idő
Herda Diána: Nem egészen
Hernádi Bence: Karácsonyi Üdvözlőlap Mamámnak
Horváth Zoltán: Csókok édesanyámnak
Huba Mihály: Benedek
Huber Carmen: Amikor az idő megáll
Ilonka Anna : Felhőn ülünk
Iochom Zsolt: Harangoznak
Katona Nick: Emlékfoszlány
Kádár Ilona: Hol vagy?
Kiss István: Hiányzol mama!
Kovács Bertold: Majd mesélek
Kovács Katalin: Mama...
Kozák Dániel Gyula: Ultimátum
Kövecske: Örökké, őrülten
Lamos Bendegúz Márk: Mondd meg neki...
Lantay Éva: Neved a Cs-nél
László Bernadett: Csendes találkozó
Liana Rawin: Szörnyeteg
Logan Ainsley Moore: Még mindig várlak
Magyar Tímea: Sírfelirat
Markács Maja M.: Gyászdal
Máté-Király Márta: Nem féltem
Mészárosné Maya: Hallod, vagy nem hallod, én hozzád szólok.
Mészáros Tamás: Zord lett a tél
Moesma Woods: Élek
Mojzner Ferenc: Elmentél
Molecz Krisztián: Gyászolok
M. Jósvai Éva: Az édesanya temetése
M. Karácsonyi Bea: Csillagszemű
Nagy Georgina Viktória: Édesanyámnak
Natali Sanders: Lényetek fénye világítja utam.
Németh Nikoletta: Vallomás
Oláh Tímea: Emlékezés
Palásthy András: Hiányzol
Pete Márk: Zárva
Petőh-István Jennifer: Várakozás
Potkovácz Milán: Meddő nevem
Radnóti Éva: Az üres kastély
Shenidael: Lelkünk fájdalma
Szabadkainé Ágoston Eszter: Akik már elmentek...
Szabó Attila: Hajnaltól hajnalig
Szalainé Erdélyi Tünde: Szomorú karácsony
Szarka Zoltán: A szarka
Szaszkó Bettina : Még mindig érezlek
Szebegyinszky Réka: Mi vagyok nélküled...
Szegő Judit: Amikor utoljára kimentél az ajtón
Szilágyi Júlia: Pillanatok rem fázisa
Tóth Tamara: Mikor egyedül vagyok
Tóth Timea: Temetés
T. Fiser Ildikó: Még ma is látom...
Vass Róbert: Elkéstem
Veress Zita: Nincsen már Anyám
Wünsch Lajos: Homályos üveg
Zöldi László: Tipródom némán
„Fényvesztve” verspályázat (2024)

Ön nem állította még be a sütik (cookie) elfogadását. Enélkül a marsbook.hu weboldal nem tud az elvárásoknak megfelelően működni, és nem használható a webshop! Minden sütit elfogadhat, de utólag kiválaszthatja az önnek legmegfelelőbb kombinációt is (lásd: Menü -> Sütik):


Nem fogadom el a sütiket!

Információkat olvasnék a sütikről
cikk_2024_fenyvesztve_nyertes_iras