Az „Állat kínálat” borítója
…a róka és a varjú esete a komolykodó karótnyeltekkel.
Az „Állat kínálat” című antológiánk borítója szokatlansága révén sokak érdeklődését felkeltette: volt, akinek tetszett a furcsa, elnagyoltnak tűnő, ám jobban megfigyelve igencsak részletgazdag képi struktúra, amely a gyermekkönyvek látványvilágát idézi, volt, aki értetlenül állt a dolog előtt vagy prüszkölve szentségelt.
Úgy gondoljuk, mindkét esetben elértük a célunkat, hiszen a borító leglényegesebb szerepe, hogy érzelmet váltson ki. A sablonborítók keltette unalom ugyanis olyan, mint a párkapcsolati viszonyok legnagyobb mételye: a szeretetnél vagy a gyűlöletnél egy halálosabb dolog létezik, a közöny.
A borító címoldalán a szépen kidolgozott, meséskönyveket idéző címen túl a grafikusunk a kérésünkre a felület egyetlen apró részletét sem hagyta homogén, egyszínű állapotba. A direkt elnagyolt kontúr és belső vonalak ellensúlyozásaképp minden részlet élettel teli. Mielőtt eldöntöttük volna, hogy a három elkészült vázlatból melyik legyen a végső borító, egy gyors közvéleménykutatást tartottunk szűk körben, ahol felmértük, hogy a három kép közül melyik a legszimpatikusabb a gyerekeknek, a szülő- és a nagyszülőkorú ismerőseinknek (szándékosan nem megkeseredett, munkanélküli grafikusokat, besavanyodott elitistákat interjúvoltunk az ügyben). Ez persze nem volt hivatalos, inkább csak meg akartuk nyugtatni magunkat, hogy jól döntöttünk.
Néhányan kérdezték tőlünk, hogy a háttér néhol pszichedelikus képzeteket keltő, fraktálokra emlékeztető mintája tudatos tervezés vagy véletlen csupán. Erre természetesen az a válaszunk, hogy tudatos: ahogy a pimaszul minimalista vonalvezetéssel egy fricskát kívántunk közvetíteni a borítófetisiszta kritikusainknak, akik a belbeccsel mit sem törődve próbáltak korábban földbe döngölni az egyébként nagyon sikeres „Hallhatatlanok” című sci-fi antológiánkat, úgy az LSD-trippet közvetítő színekkel csak annyit üzentünk, hogy „kicsit el vagytok szállva magatoktól”. Természetesen nem tudjuk, hogy megkapták-e az „üzenetünket” a címzettek, de reméljük, hogy igen, és eldugott kis közösségekben eleget fröcsögnek felháborodottan, miközben a könyvünk szépen fogy. Mivel a borítóval az elsődleges célunk az elitista idióták és munkanélküli „grafikusok” bosszantása volt, így örülünk majd annak is, ha valahol próbálják gúnyolni, esetleg okoskodnak vele kapcsolatban, hiszen ez esetben célt értünk el: Puzsér Róbert, ismert publicista szavaival élve „sikerült szellemi fölényünkkel birizgálni a szerencsétlenek agyi G-pontját”.
Az olvasóinkat szerencsére a belbecs érdekli, amelyre a szerzőink tehetsége a garancia.
Az állatokról szóló történetek sokszínűségét ígérhetjük mindazoknak, akik megvásárolják a kiadványt:
Mostanáig egyetlen hozzászólást sem rögzítettünk…
Az „Állat kínálat” című antológiánk borítója szokatlansága révén sokak érdeklődését felkeltette: volt, akinek tetszett a furcsa, elnagyoltnak tűnő, ám jobban megfigyelve igencsak részletgazdag képi struktúra, amely a gyermekkönyvek látványvilágát idézi, volt, aki értetlenül állt a dolog előtt vagy prüszkölve szentségelt.
Úgy gondoljuk, mindkét esetben elértük a célunkat, hiszen a borító leglényegesebb szerepe, hogy érzelmet váltson ki. A sablonborítók keltette unalom ugyanis olyan, mint a párkapcsolati viszonyok legnagyobb mételye: a szeretetnél vagy a gyűlöletnél egy halálosabb dolog létezik, a közöny.
A borító címoldalán a szépen kidolgozott, meséskönyveket idéző címen túl a grafikusunk a kérésünkre a felület egyetlen apró részletét sem hagyta homogén, egyszínű állapotba. A direkt elnagyolt kontúr és belső vonalak ellensúlyozásaképp minden részlet élettel teli. Mielőtt eldöntöttük volna, hogy a három elkészült vázlatból melyik legyen a végső borító, egy gyors közvéleménykutatást tartottunk szűk körben, ahol felmértük, hogy a három kép közül melyik a legszimpatikusabb a gyerekeknek, a szülő- és a nagyszülőkorú ismerőseinknek (szándékosan nem megkeseredett, munkanélküli grafikusokat, besavanyodott elitistákat interjúvoltunk az ügyben). Ez persze nem volt hivatalos, inkább csak meg akartuk nyugtatni magunkat, hogy jól döntöttünk.
Néhányan kérdezték tőlünk, hogy a háttér néhol pszichedelikus képzeteket keltő, fraktálokra emlékeztető mintája tudatos tervezés vagy véletlen csupán. Erre természetesen az a válaszunk, hogy tudatos: ahogy a pimaszul minimalista vonalvezetéssel egy fricskát kívántunk közvetíteni a borítófetisiszta kritikusainknak, akik a belbeccsel mit sem törődve próbáltak korábban földbe döngölni az egyébként nagyon sikeres „Hallhatatlanok” című sci-fi antológiánkat, úgy az LSD-trippet közvetítő színekkel csak annyit üzentünk, hogy „kicsit el vagytok szállva magatoktól”. Természetesen nem tudjuk, hogy megkapták-e az „üzenetünket” a címzettek, de reméljük, hogy igen, és eldugott kis közösségekben eleget fröcsögnek felháborodottan, miközben a könyvünk szépen fogy. Mivel a borítóval az elsődleges célunk az elitista idióták és munkanélküli „grafikusok” bosszantása volt, így örülünk majd annak is, ha valahol próbálják gúnyolni, esetleg okoskodnak vele kapcsolatban, hiszen ez esetben célt értünk el: Puzsér Róbert, ismert publicista szavaival élve „sikerült szellemi fölényünkkel birizgálni a szerencsétlenek agyi G-pontját”.
Az állatokról szóló történetek sokszínűségét ígérhetjük mindazoknak, akik megvásárolják a kiadványt:
Ön nem állította még be a sütik (cookie) elfogadását. Enélkül a marsbook.hu weboldal nem tud az elvárásoknak megfelelően működni, és nem használható a webshop! Minden sütit elfogadhat, de utólag kiválaszthatja az önnek legmegfelelőbb kombinációt is (lásd: Menü -> Sütik):
