Kristóf Ilona és négytagú csapata internetes szélhámosokra, veszélyes virtuális károkozókra és pszichopatákra vadásznak. Rejtőzködő megbízójuk anyagi támogatása mellett feladatuk ezen veszélyes elemek internetes térből való eltávolítása és kiiktatása. A nyomozati munka során képbe kerülő Éjsötét Kiadó munkatársaival kommunikálva egyre mélyebb bugyrait ismerik meg az önimádat végzetes poklának, miközben puszta fizikai létük is veszélybe kerül. Vajon sikerül az eszközökben nem válogató ellenfelet legyőzniük? Minden képességüket latba vetve is kétesélyes a játszma még akkor is, ha ők maguk sem finnyáskodnak a módszereiket illetően.
A történet alapjául szolgáló emberek, események és helyzetek akár a valóságban is létezhetnének, hiszen legtöbbünk sajnos ismer manipulatív, nárcisztikus és/vagy pszichopata személyt (személyeket) még akkor is, ha nem tudjuk róla (róluk), hogy az (azok). A szerző állítása szerint élete során legalább négy alkalommal biztosan összefutott ilyen „teremtményekkel”, akik bárkin átgázolva, bárkit megalázva vagy földbe döngölve próbáltak eljutni egy olyan szintre, amelyre valójában sohasem voltak hivatva. A gimnáziumi éveiben osztálytársa, majd később az egyik konkurens vállalkozás vezetőjének képében ugrott elé ez a kreatúra, de találkozott vele túravezetői éveiben is, illetve pár éve, amikor publikálni kezdte az írásait. Mind a négy alkalommal felvette vele a harcot, beleszállt a küzdelembe, és reméli, hogy mindig olyanná lehetett számára, mint Ördögnek a tömjénfüst vagy rosszindulatú károkozónak a karma.
A „Buborékember” alakját ezekből a torz identitású lényekből gyúrta egybe egy furcsa kimérává – embertestű, démon lelkű, megkeseredett és ostoba lénnyé –, csakúgy, ahogy az ellene harcoló nyomozó- és végrehajtócsoport figurái is létező, beszélő és lélegző karakterekből lettek ötvözve, felépítve.
A történet természetesen így, ebben a formában sohasem történt meg. A felhasznált források nagy részét a szabad internet legmélyebb bugyraiból, publikálatlan magánlevelezésekből, a szerzővel megtörtént – néha hihetetlennek tűnő – esetekből gyűjtötte össze, és ezt egészítette ki a fantáziáját segítségül hívva.
A valódi világban mindig egyedül szállt szembe ezekkel a démonokkal, de szerencsére minden alkalommal akadtak olyan segítői, akik akár szaktudásukkal, akár biztatásukkal, vagy csak azzal, hogy vele együtt nevettek ezen nyomorultak próbálkozásain, segítettek. A történet főhőse, Ilona szerencsésebb alaphelyzetből indul, mint a szerző, hiszen egy konkrét csoporttal együttműködve vadászhatja le a gonoszokat. Az írónak – saját bevallása szerint – ez nem adatott meg. Ugyanakkor a történet főhősnőjének lényegesen veszélyesebb alakokkal gyűlik meg a baja, amit a szerző nem mondhat el magáról: bár sokan próbálták eltaposni, ellehetetleníteni kommunikációs trükkökkel vagy jogi lépésekkel, komoly baj szerencsére sohasem érte.
Reméljük, hogy a valóság és a mese ezen párhuzamai miatt minden kedves olvasónk talál majd olyan valós személyt – ismerőst, rokont, ellenlábast – akit behelyettesíthet a negatív figura, Bárány József helyére.
A történetet 2021 őszén kezdtem írni, amikor sikerült újfent, életemben negyedszer is összeakadnom olyan karakterrel, akit szépen beépíthettem a történet negatív szereplőjének alakjába. Természetesen itt nem elsősorban a fizikai, hanem sokkal inkább az általam véleményezett lelki defektusok nyomtak sokat a latba. Ekkor még csak vázlatokat készítettem, mivel egy másik projekten dolgoztam. A konkrét írásnak január közepén álltam neki. Mivel „fejben” korábban összeállt már bennem a történet kerete, így csak apró finomításokra és kisebb módosításokra kellett koncentrálnom: magát a történetet kis kihagyásokkal másfél hónap alatt írtam meg.
Ahogy kész lett, azonnal nekiláttak segítőim átolvasni az egészet, felhívták a figyelmemet a szerkesztési és helyesírási hibákra, amit vétettem. Ezek alapján újraírtam a problémás részeket, majd jött az újabb önellenőrzés. Meg kell mondanom, hogy ez talán a legnehezebb számomra: amikor megpróbálva elvonatkoztatni a történet szövegétől mondatról mondatra haladva kell észrevenni a szóismétléseket, az olyan elütéseket, amelyeket nem jelez a szövegszerkesztő hibaként, a rosszul egyeztetett igéket és főneveket, valamint a többi sunyin megbújó hibát (amelyből bizonyára így is rengeteg maradt a könyvben): Öröm az ürömben, hogy ezzel a kritikusaimnak is tudok néhány szép percet szerezni majd.
Utoljára következett a tördelés, amelynél sok-sok utánaolvasással, szakavatottak – nyomdász ismerősök, tördelési gyakorlattal rendelkezők, bölcsész ismerősök – kíméletlen faggatásával és néha majdnem sírva, amikor összeomlott a szépen felépített szövegtörzs egy módosítás miatt, de végül úgy érzem, hogy sikerült egészen jó eredményt összehozni. A kiválasztott nyomda kapcsolattartója is angyali türelemmel válaszolgatott a néha bizonyára rendkívül ostoba és laikus kérdéseimre.
Nagyon nagy szerencsém volt! Mindvégig olyanokkal sikerült összefutnom, akik örömmel és végletekbe menő részletességgel tudták kielégíteni a kíváncsiságomat.
A végén nagyjából négy hónap alatt állt össze a könyv az első bekezdés leírásától a nyomdakész állapotig. Ebbe még a borító megrajzolása is belefért, néhány átvirrasztott éjszaka árán.
Most pedig olvasható, idézhető, remélem itt-ott nevetésre ingerlő és kritizálható…
A szavaknál többet mondanak a képek. Megmutatom, hogyan készült a borító előlap:
Ön nem állította még be a sütik (cookie) elfogadását. Enélkül a marsbook.hu weboldal nem tud az elvárásoknak megfelelően működni, és nem használható a webshop! Minden sütit elfogadhat, de utólag kiválaszthatja az önnek legmegfelelőbb kombinációt is (lásd: Menü -> Sütik):