Írni akarok!

Bevezető

A napokban elindított első, saját rendezésű szavazásunk egyik kérdéseként felvetettük, hogy milyen típusú cikkeket olvasnának legszívesebben a követőink, szerzőink és olvasóink. Bár a szavazás (ezen cikk megjelenéséig) nem ért véget, de az arányok és a tendenciák jól érzékelhetők, és az írással, írástechnikával kapcsolatos cikkekre láthatóan nagy az érdeklődés.

Korábban töprengtünk a témán, és elkészítettünk néhány posztot, amelyeket ilyen-olyan okból akkor nem osztottunk meg, ám most az eredményeken fellelkesülve megváltoztatjuk az álláspontunkat. Úgy döntöttünk, hogy a nyilvánosság elé tárjuk a sorozatunkat, amelynek címe: „Írni akarok!”

A cikksorozatban szeretnénk összefoglalni mindazt, amiről úgy hisszük, köze van az íróvá váláshoz, az írói munkához. Nem gondoljuk, hogy feltaláltuk a spanyolviaszt, így bizonyára sok tétel ismerős lesz máshonnan; mi is más művek, értekezések hatására alakítottuk ki a saját nézőpontunkat, és maximum igyekeztük mindezt egységes formába önteni.

Ez a Bevezető lesz a cikksorozat első eleme. Itt még szót sem ejtünk az írásról (kivéve az iménti, zárójel előtti alkalmat), inkább magáról az elgondolásról.

Terveink szerint témaindító cikkeket publikálnánk, amelyet azután heti, kétheti rendszerességgel bővítenénk ki egy-egy írással, amelyben folytatnánk, kiegészítenénk vagy kifejtenénk az alaptémát. Ez alól a mostani kivétel, hiszen egy bevezetőn nincs mit rágódni: valahol el kell kezdeni mindent…

A cikkeket elsősorban jelenlegi és későbbi szerzőinknek írjuk, így a teljes szövegük olvasását csak bejelentkezett felhasználóink számára tesszük majd elérhetővé. Úgy gondoljuk, hogy ha valaki annyi közösséget sem kíván vállalni a kiadónkkal, hogy regisztráljon a weboldalunkra, az olvasgasson másutt: hatalmas anyag van fenn az interneten, a Google pedig mindannyiunk barátja…

A tartalomért csak annyiban vállalunk felelősséget, amennyire jótanácsok esetén általában: igyekszünk legjobb tudásunk szerint, lehetőleg érthető és egyértelmű formában megfogalmazni a mondanivalónkat, abban a hitben, hogy lesz, akinek segítünk.

Akkor pedig térjünk is egyből a tárgyra:

A sorozat következő részében a szerzői munka alapjaival szeretnénk foglalkozni. Méghozzá egészen mélyről indulva: igyekszünk bemutatni azon lelki buktatókat, amelyeken sejtésünk szerint igen sok író elvérzik.

A két részből álló cikk – amely a „Lélektan” alcímet fogja viselni – inkább elbeszélő jellegű lesz, így senki se várjon tőlünk táblázatokat, okoskodóan affektáló, lehetőleg idegen szakkifejezésektől hemzsegő értekezést. Amennyire csak lehetséges, mindenhol próbálunk majd egyszerűen, közérthetően fogalmazni, kerülve a jelenkori sznobok erőltetett anglicizmusait. A célunk az, hogy világosan, sallangmentesen közöljük mindazon ismereteket, amelyekkel felvértezve hatékonyabban juthat el bárki egy értékes publikáció elkészítéséhez; legyen az illető egyszerű, kétkezi munkával foglalkozó lelkes amatőr, aki szeretné az élményeit, élettapasztalatát megosztani másokkal vagy többdiplomás szépirodalmár.

Előre jelezzük: egyikünk sem bölcsészkaron végzett szakbarbár vagy könyvtárszakos irodalmi műkedvelő, tehát nem fogunk rágódni a semmin, belemenni olyan lényegtelen nüanszok piszokul felesleges taglalásába, amitől csak a literatúra legelvetemültebb és legbelterjesebb bugyraiban alélnak el a gyönyörőségtől. Az egymásra licitáló okoskodáshoz az internet rengeteg platformot biztosít, hiszen vannak ilyesmire szakosodott discord csetek, mélyirodalmár üzenőfalak és hasonlók. Mi igyekszünk a lényegre összpontosítani, bár a témák néhol bővebb kifejtést igényelnek majd.