Élményekkel teli, ám elkeserítően nehéz munka áll mögöttünk, pedig mi semmi egyebet nem tettünk, mint átolvastuk a szerzőink által beküldött anyagokat. A nehézség ráadásul nem a szerkesztésből vagy korrektúrázásból fakadt, hiszen a legtöbb írásban szinte hozzá sem kellett nyúlnunk a szövegekhez és ahol esetleg módosításra volt szükség ott is együttműködők voltak az írók.
A nehézséget egyrészt az írott anyag mennyisége okozta: a kétkötetnyi szöveg puszta átolvasása sem egyszerű, ráadásul nekünk meg kellett keresni benne az esetleges hibákat, logikai zavarokat. A nyelvtani hibákat itt nem is említenénk: a típushibákon túl belefutottunk igazi nyelvtannáci-csemegékbe is.
Maga a pályázat is meg lett fűszerezve csavarokkal, hiszen két olyan írás is akadt, amely a szabályzatunk ellenére máshol is publikáltak korábban (ezeket ki kellett zárnunk a tiszta verseny érdekében). Az csak hab volt a tortán, hogy a kiadó háttértára is megadta magát, a kaotikus sötétségbe rántva kétnapi munkánkat. Szerencsére a szerverünkre is mentettük az állományokat, így valóban „csak” kétnapi munka veszett oda.
A két nyertes műről bővebben külön szeretnénk majd szót ejteni, itt most főleg azon írásokat szedjük csokorba, amelyek bár nem nyertek, de sok esetben ez csak egy hajszálon múlott, ugyanakkor szerkesztőinknek, segítőinknek személyes kedvencei lettek.
Rögtön az elején leszögeznénk, hogy bár a zsáner sci-fiként lett meghatározva, több írás is át-átkalandozott más műfajokba is. Erre kitűnő példa Fejér Dániel „Szenderbolygó” vagy Orosz Krisztián „H.U.M.A.N.” című írása, amelyek bőségesen tartalmaznak klasszikus weird elemeket vagy S. Vladimír „Szakácskönyv” című horror sci-fije.
Forrás: gameinformer.com
Többen helyezték a cselekményüket az emberiség közeli vagy távoli jövőjébe, mint Dörgő Sándor az „Atlanti Rezervátum” című, kőkemény és ijesztően sötét társadalomkritikájában, Dömötör László a „Vissza a feladónak” című apokalipszisjövendölésében vagy Fanni Sacerdoss „Űremény” című nyersen odamondó disztópiájában.
A másik – ki nem mondottan – választható vonal idegen helyszínekkel, idegen fajokkal operált. Itt is megmutatkozott szerzőink gazdag fantáziája. A növényszerű értelmes lényektől kezdve (Logan Ainsley Moore: Egy fortyogó nap árnyékában), a bolyban élő civilizált fajon át (Amethyst Sama: A Királynő szárnya előtt), a saját hanyatló civilizációjának jövőjét kutató, pókokhoz hasonlatos élőlényekig (Mészáros Tamás: A monolit) vagy a bolygónkon beazonosíthatatlan fajokig (Robin O’Wrightly: Asszim-u-láció) széles palettát használva keverték ki íróink a cselekményeik főszereplőit, csakúgy ahogy a konfliktusaikat. Az más világok lakói persze eltérő testalkatuk, emberitől különböző fiziológiájuk ellenére ugyanolyan drámai módon képesek szembesülni a problémákkal, mint mi, emberek. Ennek talán a legegyszerűbb magyarázata az intelligencia egyetemlegessége, a szeretteink elvesztése kapcsán érzett fájdalmunk vagy az elkerülhetetlen jövőtől való rettegésünk. Egyik nyertes írásunk, M. M. Linda: Százhúsz vonás című novellája pontosan visszaadja a gondolkodó identitás érzelmi válaszait egy konfliktushelyzet idején.
Illetve – természetesen – találkozhattunk ezen lehetőségek keverésével is, amikor a történet a Földön játszódott, ám a galibát valamiféle idegen entitás okozta. Enyedy Gyula: Noré mentőcsónakja, Chris Flennery: WOO, a vírus vagy Kövi Dániel: Rezervátum című írása jó példa erre, bár az utolsó mű esetében a furcsa idegenek inkább csupán szemtanúi fajunk hanyatlásának, semmint okozói.
Ha szerepel az emberi faj az adott novellában, akkor a legtöbb esetben mi húzzuk a rövidebbet, de természetesen ez alól is van kivétel. Mindkettőre találhatunk példákat a „Veszélyeztetett faj” című antológiában. Remek példa erre (hogy melyik verzióra, azt nem áruljuk el) a másik nyertes írás, Györe József: A vereség ára című műve, amelyről nem árulnánk el többet, csak annyit, hogy a szerző remekül kihasználja a témában rejlő lehetőséget.
Forrás: cbc.ca
Önmagunk megítélése terén meglehetősen sötét tónusokat használunk: ez általánosságban jellemző. Korunk kiábrándultsága egyértelműen hat a szerződött íróinkra, sőt az elkerülhetetlen, pesszimista végkifejleteket többen egyetemes civilizációs betegségként ábrázolják. Ilyen írás például Bálint Endre „Az utolsó menedék” című remek írása, amely borúlátó alaphangja ellenére az egyik kedvencünk lett. Azért szerencsére két ellenpéldát is ki tudunk emelni: Az egyik S. J. Sednol: A túlélés záloga című novellája, ahol a Földön tartózkodó idegen ügynök minden hibánk ellenére meg van győződve arról, hogy bár sokszor barbárként viselkedünk, de alapvetően jóravaló, szórakoztató lények vagyunk és egyértelműen bizalmat szavaz nekünk. A másik, humoros hangvételű írás Thoma László: „Védőbeszéd”-je, amely ugyan nem ment fel minket a vétkeink súlya alól, de a bűneink fejünkre olvasását vicces köntösbe öltöztetve teszi. László egyébként már több írásával is részt vett pályázatainkon és a gyengeségeink elé görbe tükröt tartó, vidám stílusa üdítően hat a sok komor írás mellett.
68 pályaművet gyűjtöttünk össze a „Veszélyeztetett faj” című dupla antológiánkba, amelyekből csak néhányat emeltünk most ki, ám azt garantálni tudjuk, hogy aki megvásárolja ezen kiadvány két kötetét, az nem fog unatkozni az olvasása közben. Ahogy azt korábban jeleztük, két győztest hirdettünk meg a pályázat során, mivel gyakorlatilag dupla akkora mennyiségű anyag érkezett be, mint általában szokásos. A két győztes írást a két kötet első helyére szerkesztjük be: a „Veszélyeztetett faj I.” első írása M. M. Linda: „Százhúsz vonás” című novellája, a „Veszélyeztetett faj II.” nyitó anyaga pedig Györe József: „A vereség ára” lesz. A nyertesek a kiírásnak megfelelően megkapnak mindkét „Veszélyeztetett faj” kötet puhakötéses változatából egy-egy példányt az általuk megjelölt csomagautomatába, illetve lehetőséget biztosítunk egy saját írásaikból összeállított novellagyűjtemény vagy egy regény e-book-ban való kiadására, amelyet a kiadó díjmentesen szerkeszt és korrektúráz.
A nyertes műveket követő írások sorrendjét teljesen véletlenszerűen soroltuk be a Randomize.com listaszolgáltatásának segítségével, tehát a kötetekben való elhelyezkedés semmiféle sorrendiséget nem tükröz. A tervezett elhelyezés a következő (a lista tájékoztató jellegű, változtatás jogát fenntartjuk, ugyanis az utószerkesztést és tördelést követően derül ki, hogy miként adja ki legjobban magát az anyag):
Ön nem állította még be a sütik (cookie) elfogadását. Enélkül a marsbook.hu weboldal nem tud az elvárásoknak megfelelően működni, és nem használható a webshop! Minden sütit elfogadhat, de utólag kiválaszthatja az önnek legmegfelelőbb kombinációt is (lásd: Menü -> Sütik):