„Hallhatatlanok” szavazósdi
…mit gondolunk ugyanúgy, mit gondolunk másként
A tét nélküli, kérdőíves szavazásunk – ahogy ezt már korábban is írtuk – meglehetősen furcsán alakult. Vannak ugyebár a megszokott sémák: a „mindenki magára szavaz”, a „hú, gyerekek, szavazzatok már rám, ha együtt bulizunk” nagyon rövid idő alatt ugyanarra leadott szavazatok és hasonlók. Aki foglalkozik közvéleménykutatással vagy közönségszavazatok menedzselésével, az ismeri ezene sémákat. Úgy tűnik, azonban, hogy itt és most mindez nem működött: a szavazók nagy része nem önmagára szavazott, illetve legtöbbször igen nagy volt a tartalmi és időbeli szórás.
Mivel igen nagy számú szavazat érkezett, elég széles mintából tudtunk elemzéseket készíteni.
Nézzük tehát, mik voltak azok a „rejtett” dolgok, amikre valójában kíváncsiak voltunk:
1. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az általunk győztesként kihozott írások mennyire tetszettek az olvasóinknak is.
Mind Dörgő Sándor „Kegyes hazugság”, mind pedig Borbély Csaba „A védés” és Dömötör László „A moraj” című írása jó százalékos aránnyal szerepelt, úgyhogy megnyugodtunk. Bár a zsűrizés mindig szubjektív sportág, bíztunk benne, hogy legalább nagyjából mutat némi összhangot a véleményünk az olvasók elgondolásaival.
2. Kik azok, akiket úgymond az „utolsó körben” voltunk kénytelenek kiejteni, ám végig a legjobbak közt tartottuk számon.
Itt sem történt szerencsénkre meglepetés. A mi favoritjaink a győzteseken kívül:
Kozári Bálint: Beszélnek, de mégsem halljuk őket
Molnár Nikolett: A végső döntés
Szelle Ákos: Karantén
Thoma László: Bürokrácia
Mind a négy írás hasonlóan jól szerepelt, mint az eredetileg győztes írások, sőt Szelle Ákos „Karantén” és Molnár Nikolett „A végső döntés” című írása picit magasabb százalékarányt ért el, mint a győztesek átlaga.
3. Talán a legfontosabb kérdésünk az volt, hogy kiknek az írása kerülte el valamiért a figyelmünket, kik voltak azok, akiket az olvasóink jobbra értékeltek, mint mi. Ezt ugyebár jeleztük, hogy sajnos mi is emberből vagyunk, így mind a tévedés, mind a szubjektivitás jogát fenntartjuk, Ugyanakkor tanulságos a lista, ezért ezt is megosztanánk. Tehát mindazok, akik egynél több szavazatot kaptak és nem szerepeltek a mi hetes listánkban:
Marczy Ádám: Az érv
Tinyei Kitti: Blattodea
Tóth Alán Zsolt: Enigma
Dina Thomas: Bolygótisztítók
Bartos Anita: Fényjáték
Early Moon: Kukacjárat
Erdős Sándor: A Zöldek
Királyházi Csaba: Alien a gatyámban
Fejér Dániel: Ármányhold
Kovács Bertold: Jelentés dilemma
Kozák Dániel Gyula: A felhőn túl
Szebegyinszky Réka: Kockák
Logan Ainsley Moore: Az ötödik bolygó negyedik holdjáról
S. Vladimir: Csillag
Violet C. Landers: Az intelligens
Köszönjük mindenkinek, aki részt vett a kis házi szavazósdinkban és ezzel segítette a munkánkat!
A témához kapcsolódó oldalak:
A tét nélküli, kérdőíves szavazásunk – ahogy ezt már korábban is írtuk – meglehetősen furcsán alakult. Vannak ugyebár a megszokott sémák: a „mindenki magára szavaz”, a „hú, gyerekek, szavazzatok már rám, ha együtt bulizunk” nagyon rövid idő alatt ugyanarra leadott szavazatok és hasonlók. Aki foglalkozik közvéleménykutatással vagy közönségszavazatok menedzselésével, az ismeri ezene sémákat. Úgy tűnik, azonban, hogy itt és most mindez nem működött: a szavazók nagy része nem önmagára szavazott, illetve legtöbbször igen nagy volt a tartalmi és időbeli szórás.
Mivel igen nagy számú szavazat érkezett, elég széles mintából tudtunk elemzéseket készíteni.
Nézzük tehát, mik voltak azok a „rejtett” dolgok, amikre valójában kíváncsiak voltunk:
1. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az általunk győztesként kihozott írások mennyire tetszettek az olvasóinknak is.
Mind Dörgő Sándor „Kegyes hazugság”, mind pedig Borbély Csaba „A védés” és Dömötör László „A moraj” című írása jó százalékos aránnyal szerepelt, úgyhogy megnyugodtunk. Bár a zsűrizés mindig szubjektív sportág, bíztunk benne, hogy legalább nagyjából mutat némi összhangot a véleményünk az olvasók elgondolásaival.
2. Kik azok, akiket úgymond az „utolsó körben” voltunk kénytelenek kiejteni, ám végig a legjobbak közt tartottuk számon.
Itt sem történt szerencsénkre meglepetés. A mi favoritjaink a győzteseken kívül:
Kozári Bálint: Beszélnek, de mégsem halljuk őket
Molnár Nikolett: A végső döntés
Szelle Ákos: Karantén
Thoma László: Bürokrácia
Mind a négy írás hasonlóan jól szerepelt, mint az eredetileg győztes írások, sőt Szelle Ákos „Karantén” és Molnár Nikolett „A végső döntés” című írása picit magasabb százalékarányt ért el, mint a győztesek átlaga.
3. Talán a legfontosabb kérdésünk az volt, hogy kiknek az írása kerülte el valamiért a figyelmünket, kik voltak azok, akiket az olvasóink jobbra értékeltek, mint mi. Ezt ugyebár jeleztük, hogy sajnos mi is emberből vagyunk, így mind a tévedés, mind a szubjektivitás jogát fenntartjuk, Ugyanakkor tanulságos a lista, ezért ezt is megosztanánk. Tehát mindazok, akik egynél több szavazatot kaptak és nem szerepeltek a mi hetes listánkban:
Marczy Ádám: Az érv
Tinyei Kitti: Blattodea
Tóth Alán Zsolt: Enigma
Dina Thomas: Bolygótisztítók
Bartos Anita: Fényjáték
Early Moon: Kukacjárat
Erdős Sándor: A Zöldek
Királyházi Csaba: Alien a gatyámban
Fejér Dániel: Ármányhold
Kovács Bertold: Jelentés dilemma
Kozák Dániel Gyula: A felhőn túl
Szebegyinszky Réka: Kockák
Logan Ainsley Moore: Az ötödik bolygó negyedik holdjáról
S. Vladimir: Csillag
Violet C. Landers: Az intelligens
Köszönjük mindenkinek, aki részt vett a kis házi szavazósdinkban és ezzel segítette a munkánkat!
Ön nem állította még be a sütik (cookie) elfogadását. Enélkül a marsbook.hu weboldal nem tud az elvárásoknak megfelelően működni, és nem használható a webshop! Minden sütit elfogadhat, de kiválaszthatja az önnek legmegfelelőbb kombinációt is:
