Hátratekintés 2022

Tapasztalataink, örömeink, sikereink …és a többi

Kiadványtörténet

2022 erős év volt. A Marsbook kiadó szempontjából mindenképp, hiszen ez évben indultunk el a könyvkiadás rögös útján. Az ötletet Koncz Mars János szerzőnk adta, aki lehetőségeket keresve az azóta botránykönyvvé váló „Buborékember” című könyvének kiadásához, felvetette egy magánkiadó gondolatát. Mivel a Marsbook brand már működött és tartozott hozzá egy igen aktív – bár meglehetősen tematizált – blog is, kézenfekvőnek tűnt megtartani a nevet.

A COVID világjárvány gazdasággyilkos időszaka után azt gondoltuk, hogy fellélegezhetünk, nem sejtve, hogy az orosz tankok már robognak lánctalpaikon Ukrajna felé. A világ tehát a felemelkedés helyett egyre mélyebbre süllyedt: energiaválság, rettegés a közelben zajló háború eszkalálódásától, növekvő infláció és egyre bizonytalanabb egzisztenciális biztonság jellemezte a 2022-es évet világszerte. Magyarországon, a szűkebb környezetünkben mindebből főleg az áremelkedés éreztette a hatását leginkább. Ezt sajnos a könyvkiadók is megérezték, nem beszélve a sok kis kiadó számára kedvező KATA adózási mód eltörléséről.

Száz szónak is egy a vége: nem éppen a legoptimálisabb időpontban kezdtük el a működésünket. Amikor a pénz a mindennapi fogyasztási cikkekre kell, akkor az emberek kisebb lelkesedéssel költenek olvasnivalóra, szórakozásra.

Első kiadványaink a webshopunkban átvett e-bookok voltak, amelyet még nem a Marsbook kiadó jelenlegi csapata készített. Az első valóban Marsbook produktum a már feljebb említett „Buborékember” című pszicho-krimi volt, amely meglehetősen jó fogyást mutatott ahhoz képest, hogy elsőkönyves író adta ki. Ehhez persze hozzájárult a szerző botránya a korábbi kiadójával, amely akaratlanul is némi ismertséget szerzett neki.

Az év második nyomtatott kiadványaként szintén egy Koncz Mars János által írt könyv jött ki: A „Humán kvartett” című sci-fi kisregénygyűjtemény nem követte a „Buborékember” zsánerét. Mivel ezt a könyvet jellegéből adódóan nem tudták az olvasók összekötni valós, megtörtént esetekkel, és a szerző is kevéssé ismert volt a tudományos-fantasztikus irodalom berkeiben, ez nem tudta megismételni egyelőre a „Buborékember” sikerét, pedig igényesen megírt, a történeteket fordulatos módon tálaló kiadványról beszélhetünk.

Bár kiadónk profitalapú üzletpolitikát folytat, úgy gondoltuk, hogy nem árt, ha némileg felkaroljuk az amatőr írók ügyét, ezért a nyár végén indítottunk egy verspályázatot, a „2022 Létvágytalanság” elnevezésűt, amelyet váratlan érdeklődés kísért. Több száz beadvány érkezett, és szó szerint a kiadó teljes kapacitását lefoglalta a munka, így néhány korábban előirányzott projekt átcsúszott a következő esztendőre. A verspályázatot végül sikerült profi módon „levezényelni”, és két kiadvány is született a velünk leszerződő poéták költeményeiből: az előre megadott témához relevánsabban kapcsolódó anyagokból elkészítettük a „Létvágytalanság” című nyomtatott versantológiát, a kimaradt művekből pedig a „Túlpart nélkül” című e-book kiadványt. A dolog érdekessége számunkra az volt, hogy sok jó vers végül úgy került az e-book-ba, hogy esetleg némileg szerényebb szintű más költemény a nyomtatott kiadványt gazdagította, pusztán a relevanciája miatt.

A „Létvágytalanság” már az előrendelés szakaszában megdöntötte a korábbi listavezető „Buborékember” rekordját, így végül meg kellett emelnünk a rendelési darabszámot: első körben száz példánnyal többet készített el számunkra a nyomda, mint a korábbi vezető kiadványunkból. A „Túlpart nélkül” is szépen fogyott, annak ellenére, hogy egy e-book sikerét sohasem szabad egy nyomtatott könyv sikeréhez (eladott darabszámához) mérni. Az ok nagyon egyszerű, két pontban összefoglalható, főleg a karácsony közeledtével: e-book-ot nem lehet szép, színes papírba csomagolva odaajándékozni valakinek, illetve ha szeretnénk bárkinek megmutatni a művünk e-book változatát, ahhoz nem szükséges több darabot vásárolni belőle. A kevésbé szubjektív okot pedig nem is említettük még: a nyomtatott könyvhöz semmiféle hardver vagy szoftver támogatás nem szükséges, elég kinyitni és már lehet is olvasni.

Elemzések

Az év lezárásakor érdemes mindig visszatekinteni, mérleget vonni. Ezt mi is megtettük.

Az eladási darabszámokat nem kívánjuk nyilvánosságra hozni, de eladási arányokról beszélhetünk:

Induló kiadóként még viszonylag kevés kiadványunk van, ezekből az alábbi sorrendet tudtuk felállítani:

• Marsbook Kiadó – Létvágytalanság
• Koncz Mars János – Buborékember
• Marsbook Kiadó – Túlpart nélkül
• Koncz Mars János – A kártevő
• Koncz Mars János – Humán kvartett
• Koncz Mars János – Felelőtlen próféta

Induló kiadóként meglehetősen sok olyan – egyszeri – kiadás terhelte a kasszát, amely a további években már nem fog jelentkezni a végeredmény számításakor. Jó hír, hogy minden nehézség ellenére végső soron pozitív lett a mérlegünk, így elmondhatjuk, hogy kiálltuk a próbát a nehézségek és a minket ért támadások ellenére is. Támadások alatt a szerzőnket ért feljelentéseket értjük, amelyet a „Buborékember” kapcsán tettek ellene, ellenünk.

Mivel nulla könyvkiadói tapasztalattal vágtunk bele az álmunk valóra váltásába, sajnos meg kellett fizetnünk a tanulópénzeket is ahhoz, hogy valamilyen módon fejlődhessünk, ismereteket szerezhessünk. Ez igaz mind az eladáshoz szükséges webshop kiépítésénél, mind pedig a marketing területén. A következőkben ezen tapasztalatainkról mesélünk:

A webshop

A weboldalunk kiépítésekor választhattunk a tömegesen alkalmazott WordPress technológia és a saját fejlesztés közt. Az előbbi kétségtelen előnye az lett volna, hogy úgymond pikk-pakk felépíthettük volna a felületet, nem kellett volna álmatlan éjszakákon keresztül a weboldal motorjával bütykölni és gyakorlatilag milliónyi funkciót ingyen és készen kaptunk volna. Az egyedi fejlesztés ezzel szemben lényegesen lassúbb, néha idegőrlőbb is volt, ráadásul bizonyos funkciók beintegrálása közben komoly – programozói – akadályokba ütköztünk. De! Amikor elkezdett kialakulni az összkép, és a webshopunk kezdett úgy működni, ahogy szerettük volna, az egyedi fejlesztés olyan fokú flexibilitást kölcsönzött az egésznek, hogy egyértelművé vált: jól döntöttük, amikor nem a könnyebb utat választottuk.

Pályázatok, játékok

Az év utolsó harmadában indított verspályázatunk bizonyította, hogy igenis van igény arra, hogy a kezdő, sok esetben teljesen ismeretlen szerzők megmutathassák magukat. Ahogy ezt feljebb is írtuk, talán minket lepett meg leginkább az akció sikere, hiszen induláskor bizony „benne volt a pakliban” az is, hogy elbukjuk a pályázatot és nem tudjuk megjelentetni a kiadványt. Szerencsére nem így történt, s ezen felbuzdulva a 2023-as évet mindjárt két irodalmi pályázattal kezdjük: az „Állat kínálat” pályázatára állattörténeteket, kedvencekkel megesett anekdotákat és állatmeséket várunk, a „Miért nem halljuk a suttogást?” munkacímű sci-fi pályázatra pedig …de ezt január 3-ig nem árulhatjuk el!

2023-ban a pályázatok mellett nyereményjátékokat is fogunk indítani, értékes könyvnyereményekkel, olykor pofonegyszerű, olykor rafináltabb feladatokkal, sorsolással. Mivel úgy látjuk, hogy a magyar emberek alapból szeretnek játszani, illetve szeretik a sorsolásokat is, úgy véljük, hogy ennek is lesz létjogosultsága.

Hirdetések

A hirdetéseknél már némileg árnyaltabbak a tapasztalataink, mint a pályázatok esetében. Az újság- és rádióhirdetésekről elmondhatjuk, hogy számunkra messze nem megfelelő az ár-érték arányuk. Televíziós hirdetéshez még túl kicsik vagyunk, és jellegéből adódóan vélhetően ugyanannyira hatástalan maradna, mint egy rádióban elhangzó reklámblokk.

Az online hirdetések esetében némileg kedvezőbb az összkép, de a beharangozás ezen formája is legjobb esetben csak az árát hozza vissza.

Érdekes módon a leghatékonyabb terjesztési forma a nem kifejezetten reklámcélból létrehozott posztokra kattintásból és a netes „szájhagyomány” útján születik. Mivel igyekszünk több platformon is jelen lenni, ezért lassan, de biztosan megismernek minket az olvasók és remélhetőleg növekszik velünk kapcsolatban a vásárlói bizalom is.

Recenziós példány, riport

A riportokkal kapcsolatban elhíresült Koncz Mars János szerzőnk esete a „legjobb-interjúk” elnevezésű – azóta már süllyesztőbe került – kamubloggal, amelyről itt olvashat az érdeklődő: [Én kérek elnézést]

Szerencsére nem túl sok csaló módon önfényező blogról van tudomásunk, így azért nem ez az általánosan jellemző. Ugyanakkor véleményünk szerint maguk a riportok csak akkor teljesítik a marketing-elvárásokat, ha nagyon pontosan célzott közönség felé kommunikálnak és igen magas valós olvasottsággal, hallgatottsággal bírnak.

A recenziós könyvpéldányok esetében még a riportoknál is rosszabb eredményre jutottunk:

Az év során minden egyes esetben előre egyeztetve 25 könyvet biztosítottunk díjmentesen mindazon bloggerek rendelkezésére, akik mutattak némi hajlandóságot az elolvasásukra. A recenziós példányokkal kapcsolatban nem kötöttünk ki terjedelmi minimumot vagy tartalmi megkötést, pusztán annyi jogos elvárást fogalmaztunk meg, hogy az ingyen olvasásra bocsátott könyvekről valamilyen formában adjanak számot valamely mindenki által elérhető felületen (például saját blogban, Moly.hu felületen, Facebookon és hasonló, közösségi terekben). A 25 könyvből mostanáig, 2022 végéig mindösszesen 4 (!!!) darab vélemény és/vagy kritika született. Ez már magában rendkívül irritáló, mert úgy gondoljuk, hogy ha már valakinek mindenféle ellenszolgáltatás nélkül szeretnénk ingyen könyvet osztogatni, akkor ezt inkább a szerzőinkkel vagy azon vásárlóinkkal szeretnénk megtenni, akik rendszeresen vagy nagyobb mennyiséget vásárolnak tőlünk.

Ez azonban nem minden!

A weboldalunk és webshopunk logjainak elemzésekor a rendszergazdánk felhívta a figyelmünket az úgynevezett viszontlinkek arányára. A megfelelő technikai háttér megléte esetén mód nyílik arra, hogy megnézzük azt, hogy kinek az oldaláról érkezett érdeklődő a weboldalunkra, illetve némi furfanggal azt is, hogy tőlünk hány átkattintása született egy adott oldalnak.

Nos, a helyzet az, hogy a sokezer hozzánk beérkező találatból a fent említett 4 (!) recenziós példány alapján írt blogtól összesen mindössze 8 db átkattintást számolhattunk meg. Ebből egyértelműen egy-egy mindenképp maga az adott blogger volt, aki ellenőrizte a cikkébe ágyazott linket. Vagyis 4 db értékes megkeresés érkezett a teljes fennállásunk óta ezen blogoktól. Megvizsgáltuk azt is, hogy tőlünk hány átkattintás született feléjük: összesen 57.

Magyarra fordítva a programozói szlenget: az adott blogok minimum hétszer annyi látogatót köszönhetnek nekünk, mint mi nekik, mindezt úgy, hogy mi adunk ingyenes recenziós könyvpéldányokat nekik, és nem fordítva. Vagyis mi ingyenesen ellátjuk őket tartalommal, sőt látogatóval is, cserébe pedig gyakorlatilag semmit sem kapunk.

A fentiek figyelembevételével úgy döntöttünk, hogy nem éri meg nekünk az ilyen „üzleti kapcsolat”, mert aránytalan, ezért a jövőben nem biztosítunk egyetlen kritikus vagy blogger számára sem ingyenes recenziós példányt. Ha valaki tartalmat szeretne generálni valamely kiadványunkból, azt amúgy is megteheti, hiszen a kritika szabad műfaj. De ez – véleményünk szerint – akkor arányos és elfogadható, ha az adott kritikus megvásárolja a kiadványt, amiről írni szeretne.

Terveink

A terveink taglalása túlmutat egy cikk fejezetének lehetőségein, ezért erről egy elkövetkező bejegyzésben szeretnénk mesélni.