Marsbook kiadó
Könyvkiadás, pályázatok, nyereményjátékok, irodalmi élet
Az első anonim pályázat tapasztalatai 
…win-win helyzet…
Nagyon izgalmas napokat élünk, mióta megkezdtük az anonim pályázatok elbírálását. Ahogy egyre mélyebbre ástunk a témában, újabb és újabb lehetőségek tárultak fel előttünk. Ezekből készítettünk egy rövid összefoglalót, amelyet most szeretnénk megosztani az olvasóinkkal.
Az alapötletünk az volt, hogy egy valóban anonim rendszert hozzunk létre. Az irodalmi színtéren – különösen a sci-fi világában – az elmúlt hónapokban sajnos gyomorforgató esetek láttak napvilágot: olyan „kamupályázatokról” érkeztek hírek, ahol a bekerülők és a nyertesek kiléte gyakorlatilag előre eldőlt. Sokáig töprengtünk azon, hogyan lehetne olyan mechanizmust kidolgozni, amely nem pusztán az elbírálók jóhiszeműségére vagy szavahihetőségére épít. Végül egyértelműen amellett döntöttünk, hogy informatikai megoldást választunk: egy olyan kétlépcsős pályázati platformot, amelyben előbb lezajlik a pályaművek értékelése, és csak ezt követően történik meg a szerzők azonosítása. A programozás során arra is ügyeltünk, hogy még mi magunk se tudjuk, ki küldte be az adott írást.
Ez a teljes beazonosíthatatlanság – mint utólag kiderült – számos további előnnyel is jár, mind a szerzők, mind a zsűri oldaláról nézve. Klasszikus win-win helyzet jött létre: az alkotóknak semmilyen formában nem kell (sőt, nem is szabad) felfedniük kilétüket, amíg be nem kerülnek az antológia anyagába. Mi pedig ugyanígy mentesülünk bármiféle korábbi együttműködésből eredő – akár kimondatlan – elvárás vagy lojalitás terhe alól. Nem kell mérlegelnünk, vajon hogyan hasonlítsunk össze egy ismeretlen pályaművet egy olyan szerzőével, aki már több munkájával örvendeztetett meg minket – és az olvasókat. Így egyik oldalon sincs megfelelési kényszer.
Talán épp ez a független, tiszta szempontrendszer áll a minden eddiginél nagyobb érdeklődés hátterében: szó szerint ömlenek ránk a kéziratok. Már korábban is tapasztaltuk, hogy más kiadók beszámolóihoz képest jóval gyorsabban gyűlnek be a pályázati anyagaink – de most a valóság még erre is rátett egy lapáttal.
A beérkező művek száma miatt természetes módon szigorúbb szűrésre kényszerülünk. Érkeztek novellák, ahol a szerző – talán figyelmetlenségből vagy megszokásból – felfedte a nevét a szöveg elején vagy végén. Ezeket sajnos el kellett utasítanunk, még akkor is, ha az írás egyébként ígéretes volt. Az anonimitás ugyanis nemcsak elv, hanem a rendszer lényege.
A anonim pályázatunk elérhetősége:
További kérdések és válaszok az anonim pályázattal kapcsolatban
Én csak az indoklás részével nem értek egyet, mert az esetek 80%-ában indoklást sem kap az író, miért nem felelt meg a műve. „Túl hosszú”, „nem sci-fi”, hasonlók kerülnek azokhoz, amelyeknek egyértelműeknek kellene lenniük az írók számára már a beküldés pillanatában, aki pedig minden követelményt betart, semmilyen visszajelzést nem kap. Pedig személyszerint örülnék neki, ha tudnám, hogy a hangulaton, karaktereken vagy logikai hibán csúszott-e el a dolog. Ez nagy segítség lenne az íróknak a fejlődésben.
Az aktuális (2025 „Világvége 2.0”) pályázati kiírása tartalmaz egy ilyen pontot:
„Amint a zsűri úgy dönt, hogy az adott írás bekerülhet az antológiába (négy pipa), a táblázatban az írás zöldre vált. Innentől kezdve a szerzőnek 7 napja – 168 órája – van arra, hogy bejelentkezett felhasználóként a táblázatban a műre kattintva beazonosítsa magát, letöltse a szerződést, majd kitöltve visszaküldje nekünk. Abban az esetben, ha ez nem történik meg, sajnos a mű kiesik, tehát kérünk minden pályázót, hogy saját érdekében kövesse nyomon a szerzeménye sorsát a táblázatban, és elfogadás esetén cselekedjen!”
Ezt kérjük nagyon komolyan venni, mert mi is így teszünk. A rendszer úgy van leprogramozva, hogy anonim pályázat esetén a türelmiidő lejártát követően lezár, és az adott írás kiesik. Mivel még csak lehetőségünk sincs arra, hogy figyelmeztessük a résztvevőket, lévén nem ismerjük a személyazonosságukat, így a személyazonosság igazolása mindenkinek saját felelőssége. Természetesen tudunk adni segítséget, ha valaki többször próbálkozva sem tudja érvényesíteni a titkos jelszavával az írását, ám ennek is megvannak a keretei.
Ha valaki elküldi nekünk az adott jeligéhez tartozó jelszót, amire emlékszik, és összehasonlítva az általunk látottal nagyon nagy az egyezés (pl. egyértelmű, hogy csak elütéshiba vagy kis- és nagybetű elírás), akkor segíthetünk, a „jaj, elfelejtettem a jelszavam” közlésre nem.