Változások a pályázatoknál (relevancia)

…ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel

A napokban lezárult antológiáink kapcsán több fontos dolgot is át kellett gondolnunk, mivel bár messze jobb a pályáztatási rendszerünk bármely más kiadónál (átlátható, flexibilis, naprakész, ráadásul informatív is), vannak hiányosságaink.

Igyekszünk a szerződött íróinkkal való kommunikációt javítani, ezért nálunk nincs olyan, hogy nem válaszolunk napokig, hetekig egy-egy megkeresésre. A pályázati oldalon folyamatosan ellenőrizhető, hogy épp hol állnak a beküldött novellák, míg másutt az író beküldi az anyagát, aztán hetekig, hónapokig csak vár és vár, amíg a főszerkesztő méltóztat reagálni valamit.

Nem „kamuzunk” a beérkező pályázatok számáról, hiszen napra (sőt percre) pontosan nyomon követhető, hogy éppen hány beadvány érkezett, hányat utasítottunk el és miért stb. Nem pózolunk azzal, hogy mondjuk „70 beadvány érkezett, de mi hosszas megfontolás után tizenakárhányat válogattunk csak be”. Nálunk pontosan lehet látni, hogy mikor mi mennyi. Jól követhetők a szerzők is és véletlenül sem fordul elő olyan, hogy az is indul, (sőt!) bekerül a kiadványba, aki tevőlegesen ott volt a kötet elkészítésekor (sajnos erre is tudunk nem egy példát felsorolni más kiadóknál). Mi nyugodtan alszunk, mert el tudunk számolni a lelkiismeretünkkel és a belénk bizalmukat vető írókkal is. Hisz kinek kellene egy olyan éjszaka, amikor az álmunkban kísért az inkorrektség, s kinek kellene ezután az Ébredés?

Magával a feltöltő és szerződési rendszerrel sincs igazán gond, tehát talán a logisztikai rész jól működik, azonban épp a horrorantológia kapcsán felmerült bennünk egy kétely:

Már korábban, a sci-fi antológiák idején is utasítottunk el remek írásokat, amelyek akár szépirodalmi igényességgel megfogalmazott, szórakoztató és jól megírt történetek voltak, pusztán azért, mert nem illettek igazán a zsánerbe. Most a horror kapcsán ugyanezt tapasztaltuk. Nem nevesítjük sem a szerzőt, sem az írást (adatvédelmi okokból), de akadt olyan, akinek a novellájáról azt gondoltuk, hogy jó lenne, ha sok emberhez eljutna, mégsem válogathattuk be, mert nem volt igazán horror (megjegyezzük, hogy a legutóbbi pályázatunkban is lágyszívűek voltunk egy-két írással, amely nem annyira a horror zsánert célozta meg, mint inkább a felvetett témát járta körül).

Sokat töprengtünk azon, hogy miként lehetne megoldani azt, hogy csak olyan műveket kelljen elutasítanunk, amelyeknél objektív okok mutathatók fel: túlontúl hosszúak, hanyag, pongyola megfogalmazásúak, zavarosak vagy hasonlók. Hogyan tudnánk az egyébként jó írásokat csokorba gyűjteni és átadni valahogy az érdeklődőknek akkor is, ha nem követik a zsánerelvárásokat.

A jelenlegi, nyílt végű pályázati rendszeren nem változtatnánk, mert bevált. Úgy tűnik, hogy szeretik a pályázóink és nem ad lehetőséget az ilyenkor gyakori halogatósdira. Aki el akar érni valamit, annak ma kell tenni érte, nem holnap vagy a jövő héten. Jó, ez a rendszer minket sem enged lazsálni. A „jaj, rengeteget dolgozunk” kiadói attitűdnél nincs dühítőbb, miközben az ember látja, hogy a kiadó emberei vígan csetelgetnek, egészoldalas kommenteket osztogatnak a közösségi felületeken, a projekt meg áll. A Marsbooknál erre nincs lehetőség, mert úgy gondoljuk, hogy ha a szerzőink komolyan veszik a határidőket, akkor illik nekünk is.

Visszatérve az alapproblémára: Hosszas töprengés után arra jutottunk, hogy a következő pályázatunk alkalmával kipróbálunk egy új szisztémát. A dolog lényege az lesz, hogy olyan indokból nem utasítunk el írást, hogy nem illik a zsánerbe, ha amúgy értékelhető, jó munkáról van szó. A nem releváns írásokat a pályázat végén külön kiadjuk e-könyv formátumban, hogy olvasható legyen a nagyközönség számára.

Jelezzük, hogy NEM A GYENGE írásokat fogjuk eképpen megjeleníteni, HANEM azokat, amelyek JÓ ÍRÁSOK, de kevéssé mutatnak relevanciát a kiírásban meghatározott zsánerrel.