A véleménycikk a szabad véleménynyilvánítás egyik eszköze. A szerző véleményével a kiadó nem ért feltétlenül egyet, de csupán a következő okokból távolítja azt el:

• egyértelműen illegális tartalom (gyermekpornográfia, gyűlöletbeszéd stb.)
• egyértelműen törvénybe ütköző tartalom (kábítószerkereskedelem, gyilkosságra és jogellenes cselekedetre való felbujtás stb.)
• ha a fenti két kategóriába nem esik a tartalom, de a jogtalanságáról hatósági végzés születik
• amennyiben a tartalom a Marsbook kiadónak anyagi vagy erkölcsi érdeksérelmet okozhat
• konkurensnek ítélt cégek, vállalkozások reklámanyaga

Amikor a buborék életre kel

...avagy vedd magadra!

Úgy tűnik, hogy a „Buborékember” sikere nem mindenkinek szimpatikus, amire példa a napokban kapott levél. A küldőjét nem nevesítem, a stílus magáért beszél. Az idézetet követően elemzem a leírtakat; nem mintha bármi is komolyan vehető lenne belőle, inkább csak az olvasók szórakoztatása végett. Az idézett szövegben a neveket kiszedtem (XY és XZ rövidítéssel helyettesítettem), illetve a lényegtelen részeket kihagytam, csakúgy mint az aláírást. Tehát az idézet (a helyesírási hibák javítása nélkül):

Érdekes és sajátos! 😊

De vegyük sorra a dolgokat:

• 1. Igen sokszor, igen sok felületen jeleztem már, hogy tudtommal semmiféle eljárás nem folyik ellenem egyetlen hatóságnál sem. Az állandó lakcímem a hatóságok előtt ismert, így bármilyen idézést képesek lennének eljuttatni a címemre. Ha épp nem tudná valaki átvenni a küldeményt, a postaládába dobott értesítőről akkor is tudnék. Az utolsó hivatalos megkeresés augusztus közepe környékén a N.Ú.Sz.-tól jött, egy autópálya büntetés miatt, amit másnap rendeztem.
• 2. Mivel rendelkezem Ügyfélkapus eléréssel, a hatóságok ott is el tudnak érni. Tehát a levélben megfogalmazott „vádak” mértéktelen butaságról árulkodnak e tekintetben (is).
• 3. A „Buborékember” így kezdődik: „A valósággal való bármely hasonlóság a véletlen műve. A történetben szereplő alakok kitalált figurák, a helyzetek, helyszínek, párbeszédek és levelezések megírásához a szerző a valóságból csak ihletet merített”. Maga a cselekmény egyébként egy nárcisztikus pszichopata körül forog, így amennyiben a levél küldője magára ismert az alakban, az nem engem minősít. Fikciós művek esetében nem nagyon tudok bírósági eljárásokról, de természetesen a feljelentés joga mindenkit megillet. Szóval: hajrá!
• 4. Nem hiszem, hogy egy kiadó vagy egy szerkesztő „bűnrészességgel” vádolható még akkor sem, ha egy kiadványról utólag kiderül, hogy bárkinek a személyiségi jogait sérti. Ez a kiszólás szépen példázza a levél írójának hiányos jogi ismereteit.
• 5. Nem bujkálok. Láthatóan meglehetősen gyakran posztolok, nem tiltok le senkit és minden megkeresésre válaszolok. Az elérhetőségeim publikusak, igen sok felületen megtalálhatók.
• 6. „Már ott a bíróságon is olyan volt a hangulat, hogy látszott rajtuk, hogy egyértelműen mellettünk állnak.” Hm. Kacsintott egyet a bíró? Mosolyogva paskolta meg a vállát az ügyész? Most vonatkoztassunk el attól, hogy az egész tárgyalás vélhetően csupán a levélíró elborult elméjében zajlott le, de ha megtörtént volna, akkor sincs olyan, hogy egy tárgyalásnak „hangulata” van. A jog emberei nem előadók, ha valami bizonyítást nyer, akkor azt kimondják stb.
• 7. Összességében kíváncsi lennék a feljebb felvetett kérdésre: vajon történt-e egyáltalán valami? Vagy csupán egy szellemi toprongy fantáziálását olvashattam? Egy olyan történetet, amelynek díszletei az illető korábbi sérelmeiből, frusztráltságából építkezik? Mindez egy olyan korban, amikor a mentális problémákat remek szakemberek orvosolják és kiváló gyógyszerek állnak rendelkezésre? De persze az is lehet, hogy szegénykémet tényleg berángatták valamiért a Bíróságra és elhangzott a nevem bármilyen kontextusban, amit a beteg szelleme így dekódolt? Vagy nem hangzott el a nevem, de ő „hallotta”? Egyik jobb a másiknál!