Az „erkölcs” nem más, mint a jó és a rossz fogalmának elkülönítésére és felismerésére való képesség, amely a Föld nevű bolygón is sokszor koronként és tájanként mást és mást takart, takar. Az , hogy mit tekint fajunk jónak vagy rossznak, igazságosnak vagy igazságtalannak, összességében függ a társadalmi normáinktól, az értékrendünktől és hagyományainktól, vagyis mindattól, ami irányt mutat az egyéni viselkedésünknek.

Az erkölcsünk kifejez mindent, ami alapján meghozzuk a döntéseinket: a személyes meggyőződéseinket és belső értékeinket, a közösségi normáinkat és a kölcsönös elvárásainkat. Enélkül a viselkedési alapérték nélkül nincs társadalmi kohézió, sem harmonikus közösségi élet.

Bár az erkölcs fogalma különböző filozófiai irányzatokban és vallásokban eltérően is értelmezhető – amely időnként komoly vitákra ad okot – az „erkölcsi minimumot” mint az emberi együttélés alapegységét mindannyian ismerjük, még ha vannak is olyanok, akik nem tartják be.

Ám odakint az űr végtelen. A miénktől eltérő fiziológiájú, tőlünk merőben különböző megjelenésű civilizációk létezhetnek a mélyén, akár eldugott csillagok körül keringő sziklabolygókon, akár fagyos holdakon, mélyűrben száguldó magányos aszteroidákon vagy bárhol másutt. Vajon a végletesen eltérő világok lakóiban munkál a mi erkölcsünkhöz hasonló rendezőelv? És ha igen, akkor mennyiben térhet el a miénktől?

Az idegen erkölcs bajnokai vagy pusztán gyakorlói után kutatva előbb-utóbb bizonyosan eljutunk majd az adott világ értékrendjének legpéldásabb képviselőjéig, aki az adott élettérben és társadalomban A LEGJOBB.

Az „Idegen erkölcs” című sci-fi pályázatunkból készülő antológia tehát ezt a címet fogja viselni: „A legjobb”.

Elkészültek a borítótervek is mind a nyomtatott, mind pedig az e-könyves verzióhoz.

A nyomtatott könyv borítója:

Az e-könyv borítója: