A Marsbook weboldala sütiket (cookie-kat) használ a jobb felhasználói élmény érdekében. Az ön számára legmegfelelőbb működéshez muszáj elfogadnia a használatukat. Sütik szabályzata
2022 decemberében a kiadónk belevágott az első nagyszabású sci-fi pályázatának lebonyolításába „…miért nem halljuk a suttogást?” címmel. Témaként a Fermi-paradoxont adtuk meg, mivel úgy gondoltuk, hogy a probléma méltó egy komolyabb kifejtésre. Célunk nem titkoltan az volt, hogy lehetőséget biztosítsunk tehetséges szerzők számára az ingyenes megjelenésre. A pályázaton való részvételért nem kellett fizetni, nem tartalmazott a kiírás burkolt árukapcsolást (például kötelezően megvásárolandó példányszámokat és hasonlókat) és nem kértünk a szerkesztésért és a korrektúrázásért tiszteletdíjat. A nyertesnek felajánlott díj is messze komolyabb volt a szokásosnál: azt ígértük, hogy kiadunk egy általa írt regényt vagy novellagyűjteményt (esetleg verseskötetet) nyomtatott formában. Tudtunkkal a nálunk sokkal régebbi és lényegesen tőkeerősebb vállalkozások sem hirdettek hasonlót ekkortájt.
A pályázat kiírása eltért a szokásostól, de a jól sikerült marketingnek köszönhetően sokakhoz eljutott a hírünk, és egy nevetséges minoritás fanyalgó véleményét leszámítva egyértelműen pozitív lett a fogadtatása. Elmondhatjuk, hogy sikeresen debütáltunk a sci-fi szcénában, és rengeteg írás érkezett. A téma és a lehetőség sokak fantáziáját megmozgatta.
Bár nem volt könnyű dolgunk az elbírálás során, a végére sikerült kiválasztanunk a beküldött pályaműve k közül a hangulatában és mondanivalójában számunkra legrelevánsabb művet, Dörgő Sándor „Kegyes hazugság” című írását. A mű a Fermi-paradoxon ismert megoldásai közül a „túl későn jelentünk meg” elméletet bontotta ki drámai módon, felépítve egy ma még ismeretlen tudományágat, és párhuzamba állítva az egyén magányát a civilizációnk magányosságával. A sok-sok magával ragadó szerzemény közül (a teljesség igénye nélkül néhányat említve Szelle Ákos: „Karantén”, Fehér Dániel: „Ármányhold”, Dömötör László: „A moraj”, Borbély Csaba: „A védés”) végül tehát Dörgő Sándor írását emeltük ki, megadva a lehetőséget arra, hogy bővebb keretek közt is megmutathassa írói kvalitását.
A nyertes jelezte, hogy kér egy kis időt, mivel az eredményhirdetéskor még nem állt a rendelkezésére kész anyag, ám mivel eleve nem szabtunk időkorlátot, tehát az ajánlatunkat „a későbbiekben bármikor felhasználhatóként” adtuk, így ez nem jelentett gondot.
Elmondása szerint Sándor két témával is foglalkozott az elején, de végül a mostanra elkészült „BEVITEL” című regény lett a nyerő, és a kiadónk már ezt kapta meg kéziratként.
Szerencsénkre a szerző igényessége és precizitása megkönnyítette a munkánkat, és bár így is sokat dolgoztunk a regénnyel, minden apróságot könnyen egyeztetni tudtunk. A közös munka kifejezetten kellemesre sikeredett, köszönhetően egyrészt Sándor barátságos, együttműködő stílusának, másrészt annak, hogy a történet valóban jól átgondoltan, logikus felépítéssel íródott meg már az eredeti formájában is, így nem kellett kivágnunk vagy lényegesen módosítanunk belőle részeket.
Többszöri ellenőrzést követően végül elkészült az a változat, amelyet az olvasók elé tárunk a rövidesen megjelenő „BEVITEL” című könyvben.
Sajnos spoilerezés nélkül nehezen tudnánk elmesélni úgy, hogy az érthető legyen, de azért megpróbáljuk legalább főbb vonalaiban összefoglalni a történéseket.
A főhős, a magyar felmenőkkel rendelkező, Németországban élő, amerikai Al Kovacs egy globális, high-tech számítógépes játékot működtető vállalat kreatív programozójaként – mint a legtöbb hasonló cipőben járó fiatal munkatárs – arról álmodozik, hogy egy nap elkészíti saját játékát. Egy céges feladattal összefüggésben lengyel barátjától, Pavel Petrovtól kap néhány floppit, amelyekről hamar kiderül, hogy hajdan a Szovjetunióban tömegesen készített, nyugati játékokat koppintó orosz játékverziókat tartalmaz. A megnyitogatott programok közt azonban Al olyasmire bukkan, amelyet először csak egy szöveges kalandjátéknak gondol, majd egyre jobban belefeledkezve a retró hangulatú élménybe, rádöbben, hogy valójában egy kommunikációs csatornát nyitott meg valami számunkra teljesen idegen felé. Helyzetét bonyolítja, hogy nem csak a virtuális térben, hanem a valódi világban is sokasodnak a gondjai, ugyanis kiderül, hogy rajta kívül mások is tudnak erről a kapcsolatról; olyanok, akik nála nagyobb erődemonstrációra is képesen vágyják a „játékot”.
Al programozói egzisztenciáját, sőt a puszta életet veszélyeztető helyzetekből kénytelen menekülni, miközben egyre mélyebbre ássa magát a lassan megismert idegen világba, s eljut addig a pillanatig, hogy felismerje: nem csak egy idegen intelligencia van odaát, hanem valami sokkal rosszabb is, amely nem elégszik meg a puszta kommunikációval. A fiatalember rövidesen már a civilizációnkért, a világunk fennmaradásáért kénytelen harcba szállni.
A könyv ezt a harcot írja le, lépésről lépésre feszítve az olvasók idegeit, emelve percről percre a tétet. A Dörgő Sándor által felépített cselekményív garantáltan leköti majd az olvasóit, és profi írót sejttetve a sorok mögött, magával ragadja a képzeletünket.

