A közelmúltban több kritika érte a kiadónkat, amiért annak ellenére nem vagyunk hajlandók a Monolit-díjra (vagy egyéb díjakra) benevezett szerzőket tartalmazó könyveket elküldeni a díjat szervezők számára, hogy külön megkerestek minket.

Nos, ez nem igaz ebben a formában. A Monolit-díj esetében a megkeresést követően jeleztük Jobbágy Tibor úrnak, hogy eszünkben sincs 12 nyomtatott kötetet elküldeni nekik; ellenben nagyon szívesen összeszedjük a 43 megjelölt művet, és elkészítünk belőle kifejezetten az ő részükre egy e-könyvet, ám az úr ezt a lehetőséget a pályázati kiírásra való hivatkozással visszautasította (mintha a kiírás szövege Mózes kőtáblája lenne, amely tartalmi változtatásait csak a Jóisten hajthatja végre). Őszintén szólva elfogadhatatlannak tartjuk, hogy 2026-ban bárki hasonló célra nyomtatott példányokat követel.

Jeleznénk, hogy egy összesített e-könyv elkészítését sem vállaltuk semmiféle szerződésben, tehát ezt valóban grátiszként készítettük volna el.

A szerzőinket természetesen nem gátoltuk és nem gátoljuk meg soha semmiben. Aki akarja, elküldheti a grémiumnak az adott kötet 3 példányát (emellett viszont kérdéses, hogy az olyan kötetek elektronikus verziója hogyan jut el a címzetteknek, amelyből hivatalosan nem készült ilyen).

A megkeresésben ugyanis ez állt:

„Amennyiben Önök is úgy gondolják, hogy neveznék a műveket a díjra, a nevezéshez a szakmai zsűri részére szükségünk lenne 3 nyomtatott példányra a műből, és a könyv elektronikus változatára (bármilyen formátumban).”

Egyrészt felmerül a kérdés, hogy valójában mi is a célja a szervezőknek, és miért ragaszkodnak ennyire a nyomtatott kötetekhez. Miben tud többet leszűrni egy „szakértő” ugyanazon szöveg nyomtatott verziójából, mint az e-könyv verzióból? Mi állhat az egész mögött? A kis kiadók kirekesztésére való törekvés, elitista sznobizmus – olyasféle allűr, mint amit a modern bakelit-reneszánszával kapcsolatban hirdettek a hipszterek –, vagy egyszerű ostobaság, amikor a „jójazúgy” elkényelmesedés felülírja a technikai haladás szükség- és célszerűségét?

Másfelől nem értjük, hogy ha egy „komoly” díj elbírálásán ügyködő csapatról van szó, miért jelent gondot néhány e-könyv-olvasó megvásárlása, amivel XXI. századi módon eljuttatott dokumentumokat lehetne feldolgozniuk.

A témát bármeddig ragozhatnánk, de a lényeg röviden:

A Marsbook Kiadó a pályázatok kiírásakor arra vállalkozik, amit az adott kiírás tartalmaz; se többre, se kevesebbre. A végül elkészülő kötet igényes lesz, igyekszünk anonim módon kiválogatni a legjobb írásokat, majd minden hibát kiküszöbölni, és egy olyan könyvet kiadni a kezünkből, amit bárki kitehet a polcára, megvásárolhat ajándékba, biztosan nem kell vele szégyenkeznie. Még arra is hajlandók vagyunk, hogy olyan célokra biztosítsunk plusz köteteket, amelyek mögött morális vagy marketing értéket vélünk felfedezni, ám a magyarországi irodalmi díjak nem ilyenek. (Sok kritika és vita alapja volt már a magyar sci-fi díjak sajátos mintázatairól, amelyben gyakorta felfedezhető a „mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek” elv)

A továbbiakban tehát kérjük a szerzőinket, hogy a fentieket tartsák szem előtt: Amennyiben bármely meghirdetett díj előválogatására bekerülnek, a szervezők részére küldendő példányok biztosítása a szerző feladata, amennyiben érdekli a megmérettetés. Mi ebben nem veszünk részt: nem nevezünk senkit díjakra. Egy olyan kis könyvkiadó esetén, ahol a szerzők semmilyen anyagi terhet nem viselnek a kiadványba kerülésért, és kötelező vásárlás sincs, az ingyenes nyomtatott kötetek ilyen célra történő biztosítását nem tudjuk és nem is akarjuk vállalni.

Ez vonatkozik minden díjra, ahol nyomtatott köteteket kérnek, és nem képesek kezelni az e-könyv formátumokat. Az e-könyves megkereséseknek eleget teszünk, ahogy ezt eddig is felajánlottuk, a tisztelt zsűritagok pedig megvásárolhatják a teljes, nyomtatott kötetet, ha az adott novella vagy regény elnyerte a tetszésüket: