Kérések és kérdések a PROMPT-rendszerrel kapcsolatban 
…talán lesz belőle egyszer „Gyakori kérdések”…
Nagyon sok kérés/kérdés érkezett hozzánk a fórumunkon keresztül, illetve e-mail-ben a legutóbbi, promptalapú pályázatunkkal kapcsolatban. Mivel ezek közt sok volt az átfedés, ezért úgy döntöttünk, hogy nem egyesével válaszolunk, hanem létrehozunk egy összesítőt (ezt), amelyben a legfontosabb kérdéseket megválaszoljuk.
A későbbiekben a pályázathoz kapcsolunk majd egy „Gyakori kérdések” információs felületet, amely megnyitható lesz, ha valaki nem ért valamit. Annak anyagát majd ennek a cikknek a nyomán készítjük el.
A kérdések közt van olyan is, ami általános kérdésköröket érint, és nem kifejezetten a promptos pályázathoz kötődik, de úgy gondoljuk, jó, ha a választ közkinccsé tesszük, mert hasznos lehet más számára is.
Lehetne-e olyat, hogy a pályázat megkezdését követően legyen egy fix 2-3 hétnyi időszak, ameddig mindenképp befogad a rendszer pályaműveket?
Nem. A legutóbbi pályázat során 10 nap alatt meglett az elvárt terjedelem úgy, hogy közben igen szívtelenül „gyomláltuk” a pályaműveket. Ez idő alatt az összes anyagot elolvastuk – volt, amit többször is. Teljesen felesleges ezt a határidőt kitologatnunk, és ezzel a saját munkamennyiségünket megnövelnünk.
Ha több időt adnátok, például egy hónapot, akkor lehet, hogy még színvonalasabb anyagok érkeznének be.
Ha pedig két hónapot, akkor esetleg még továbbiak …fél év alatt pedig akár sokkal több. Ez így van. Ebben az esetben azonban kevesebb antológia készülne -> kevesebb lehetőség adódna arra, hogy aki nem ismert, de jól ír, az megmutathassa magát stb. A szűrők és a keretek a rendszerekben sohasem azért vannak, hogy jobbá tegyék a világot, hanem azért, hogy valamilyen elv mentén optimalizálják a folyamatokat. A sakkvilágbajnokságokon sem véletlenül használnak órát; ha nem így lenne, akkor lehet, hogy tényleg másként alakulnának a mezőnyök, de ebbe belejátszana az is, hogy az idősebb játékosok egyszerűen nem élnék meg a meccsek végét…
Nem lehetne azt, hogy a pályázat folyamatosan fogadjon be pályaműveket és ne zárjon le? Nem mindenkinek van ideje és/vagy lehetősége figyelni, hogy mikor nyílik meg a pályázati felület.
Ebben van ráció, és technikailag is megoldható. Ezt a közeljövőben szavazásra bocsátjuk. Az elképzelés az lenne, hogy folyamatosan lehessen feltölteni az anyagokat, viszont a táblázatban csak a 100% telítettségig lennének „színezettek” a sorok, azon túl szürkék. Vagyis a pályázó látná, hogy bekerült az anyaga, látná azt is, hogy hol helyezkedik el a sorrendben, de csak onnantól élne a pályázata, amikor „színt kap”, tehát ki lettek rostálva előle annyian, hogy az ő pályaműve része lehessen a 100%-os telítettségű kötetnek.
Ez így leírva talán nyakatekert, de működés közben érthető lesz.
Így mindenki akkor küldheti be az anyagát, amikor elkészült, tudomásul véve, hogy amennyiben az előtte lévők anyagaiból összegyűlik a megfelelő mennyiség, akkor az ő írása nem kerül elbírálásra.
A pályaművekből, amik nem fértek bele a keretbe, nem érkeztek be időben, de az elvárásoknak megfelelnek, azokból nem készülhetne esetleg egy bővített kiadás, vagy egy második(rövidebb) novelláskötet?
Nem. Tapasztalataink szerint a kevesebb több. Ugyanabból a témából egy második kötet már kevéssé érdekfeszítő, mintha csak egy készülne el. Az elmúlt időszakban két esetben is próbálkoztunk azzal, hogy a beérkező, nagy mennyiségű jó írás láttán kétkötetesre duzzasszunk egy témát, de úgy láttuk, hogy az egykötetes kiadványok népszerűbbek voltak. Így amelyik anyag későn érkezik, esetleg lemarad, mert a telítettség eléri a százszázalékos mértéket, az kimarad az antológiából.
Honnan tudjátok, hogy amelyik írás később érkezne, az nem lenne jobb?
Sehonnan. Nem vagyunk váteszek. Ráadásul addig el sem olvasunk egyetlen művet sem, amíg nem teljesíti az alapfeltételeket: van hozzá érvényes szerződés, a 100% alatti tartományba esik és a terjedelmi korlátoknak megfelel.
Miért nem lehet egyszerűen e-mail-ben beküldeni a novellát, mint más, normális kiadónál?
Mert mi a saját rendszerünkben dolgozunk, ami rengeteg, számunkra fontos szolgáltatással bír: olyasmikkel, amik megkönnyítik és ezáltal gyorsabbá teszik a munkánkat. Azért nem teszünk kivételt (egy-két valóban mérlegelhető helyzetet leszámítva), és nem fogadunk senkitől sem e-mail-ben küldött anyagokat, mert azokat utána nekünk kellene manuálisan elhelyezni a rendszerben. Úgy gondoljuk, hogy ha valaki valóban pályázni akar, akkor feltölti úgy, ahogy mi kérjük. Ha neki, szerzőként ez nem felel meg, semmi gond nincs, elküldheti e-mail-ben „más normális” kiadónak az anyagát… ebben senki sem fogja meggátolni.
Nem jó a feltöltőfelület, mert nem tudom feltölteni az anyagaimat…
Ahogy látjuk, a többségnek sikerül… tehát a gond nem feltétlenül nálunk van.
Az általatok megadott prompt alapján megírtam egy novellát, de végül nem került bele az antológiába. Máshol felhasználhatom?
Természetesen! A prompt véleményünk szerint nem olyan szellemi termék, amely valós, jogi védelemmel bírna (bírhatna). Mivel a novella- és verspályázatokhoz kötött szerződéseink kizárólagosságot sem írnak elő, így az antológia megjelenése után a szerző szabadon felhasználhatja, megjelentetheti, publikálhatja akár nyomtatott, akár elektronikus formában is a szerzeményét. A mi elvárásunk pusztán annyi, hogy az antológia megjelenése ELŐTT ne legyen az anyag elérhető sehol: igazából ezzel is csak az esetleges jogi hercehurcákat kívánjuk elkerülni.
Van kötelező vásárlási példányszám, ha bekerülök az antológiába?
Nincs. Igyekszünk elkerülni minden olyan megoldást, amely bújtatott költséget jelentene a szerző számára. Ha a pályázatot ingyenesként hirdetjük meg, az azt jelenti, hogy egyetlen forint költség nélkül is bekerülhet bárki, ha jó az írása.
Ha az írásom követte a promptot, miért lett elutasítva?
A prompt követése csupán egy szempont: szükséges, de nem elégséges. Ha az írás kiváló, de nem követi legalább nagy vonalakban a kiválasztott promptot, akkor biztosan kiesik. Viszont, ha promptkövető, ugyanakkor a története, a stílusa nem élvezhető, unalmas vagy zavaros stb. akkor is ki fog esni, mert a legfőbb célunk az olvasó szórakoztatása.
Lehet indoklást kérni, hogy miért esett ki az írásom?
Nem. A zsűri vétója anonim, épp az ezzel járó teher csökkentése végett. A rendszer logolja, hogy valaki zsűrizte-e már az adott művet, illetve hogy miként döntött, de ez egymás számára sem publikus. Kétszer kell jóváhagyni a döntést egymásután (hogy ne lehessen azt mondani, hogy „félrenyomtam”), azt követően pedig már nincs lehetőség a módosításra. A döntést – értelemszerűen – egymás számára sem kell indokolnunk.
Nagyon sokat dolgoztam a novellámmal, és mivel az előképzettségem is megvan hozzá, így érthetetlen, hogy miként eshettem ki, más pedig, aki fél nap alatt megírta, az bejutott. Megmagyaráznátok?
Szívesen. Antonio Salieri neve kevesek számára cseng ismerősen, pedig olasz zeneszerzőként a 18. század második felében egész Európa egyik legbefolyásosabb komponistája volt komoly szakmai tudással. Úgymond minden szabály a kisujjában volt, a zeneelmélet legapróbb nüanszai sem maradhattak rejtve előle, kottával feküdt és kelt. Minden igyekezete ellenére azonban sohasem tudott kitörni a középszerűség börtönéből. Ugyanabban az időben élt egy semmirekellő, felelőtlen pernahajder, …valami Wolfgang Amadeus Mozart…
Az akarás, a kemény munka magában tehát nem elég. Néha néhány mondattal lehetséges nagyon erősen átadni valamit, amit ezer szóval sem lehet jobban. Néha egy jól elhelyezett utalás hasznosabb, mint egy háromoldalas leírás.
Mindez nem azt jelenti, hogy aki hanyagul felszór néhány mondatot, az automatikusan nyerő lesz. Jellemzően nem. De nem a belefektetett munka adja egy mű nagyszerűségét. Példaként a telefonkönyv összeállítása sem egyszerű, mégsem olvasgatjuk lefekvés előtt.
A promptra való írás nagyon speciális témát ad. Ha nem válogatjátok be az írásomat sehova máshova nem fogom tudni beküldeni.
Ez a kitétel kétfelől is biceg:
Egyrészt mindenkit óvunk attól, hogy csak és kizárólag azért írjon ereje felett, mert épp megy egy pályázat. Az írás legyen öröm: ha nem az, akkor nem érdemes vele foglalkozni.
Másrészt az irodalmi pályázatok túlnyomó többsége arról szól, hogy „küldj bármit”. Még a merészebb és magukat irányadó kiadóknak gondoló nagyobb büdzséjűek is maximum a zsánert határozzák meg (esetleg egy antológiacímet). Ezekbe simán beleférnek például a promptokra írt írások. Tehát még csak el sem vesznek, csupán másképp hasznosulnak…
madartson 2025.04.22 07:37 Válasz erre #9
Gyerekek, a szívemből szóltatok!
Magam is azzal a problémával küzdök, hogy nem vagyok „zsigeri író”, egy-egy téma kapcsán iszonyú háttérkutatást végzek, ami idő, idő, idő, néha messze több, mint aztán a kész mű létrehozása, miként Csabusát, engem is végtelenül presszionál a szűkös keret (nem csak az idő-, a terjedelmi korlát is), abszolút egyet tudok érezni vele, mégis azt mondom, jó az, amit csináltok, ne változtassatok, csak így tovább!
PiKaCsu 2025.04.20 10:00 Válasz erre #8
Válasz erre: #7
Admin 2025.04.19 18:19 Válasz erre #7
Köszönjük az elismerő szavakat! Kétségtelenül jól esnek mindannyiunknak, és örülünk annak, hogy a szerzőink és olvasóink elismerik a mukánkat. Szeretnénk ha a kommunikáció megmaradna ebben a mederben, és nem indulna el a fórumon sem boszorkányüldözés, sem sárdobálás.
A FIOK csoporttal való korábbi konfrontációnk okait nem kívánjuk sem vizsgálni, sem minősíteni. Semmiféle kiesést nem jelentett sem akkor, sem azóta az ott való mellőzésünk. A „Hallhatatlanok” című antológiánk beharangozásában jól jött az akkori hisztériahullámuk, hiszen induló, ismeretlen kiadó voltunk. Azóta szerencsére már nem szorulunk rá az ingyenreklámra.
Szóval megkérünk mindenkit, hogy a közös munkára koncentráljunk és a hasonlóságokat keressük, ne a különbségeket! A civakodást hagyjuk meg a frusztrált és megkeseredett embereknek, valamint a politikusoknak! Mi inkább az alkotásra és az alkotás biztosította örömre koncentráljunk!
Nagyon sok kérés/kérdés érkezett hozzánk a fórumunkon keresztül, illetve e-mail-ben a legutóbbi, promptalapú pályázatunkkal kapcsolatban. Mivel ezek közt sok volt az átfedés, ezért úgy döntöttünk, hogy nem egyesével válaszolunk, hanem létrehozunk egy összesítőt (ezt), amelyben a legfontosabb kérdéseket megválaszoljuk.
A későbbiekben a pályázathoz kapcsolunk majd egy „Gyakori kérdések” információs felületet, amely megnyitható lesz, ha valaki nem ért valamit. Annak anyagát majd ennek a cikknek a nyomán készítjük el.
A kérdések közt van olyan is, ami általános kérdésköröket érint, és nem kifejezetten a promptos pályázathoz kötődik, de úgy gondoljuk, jó, ha a választ közkinccsé tesszük, mert hasznos lehet más számára is.
Lehetne-e olyat, hogy a pályázat megkezdését követően legyen egy fix 2-3 hétnyi időszak, ameddig mindenképp befogad a rendszer pályaműveket?
Nem. A legutóbbi pályázat során 10 nap alatt meglett az elvárt terjedelem úgy, hogy közben igen szívtelenül „gyomláltuk” a pályaműveket. Ez idő alatt az összes anyagot elolvastuk – volt, amit többször is. Teljesen felesleges ezt a határidőt kitologatnunk, és ezzel a saját munkamennyiségünket megnövelnünk.
Ha több időt adnátok, például egy hónapot, akkor lehet, hogy még színvonalasabb anyagok érkeznének be.
Ha pedig két hónapot, akkor esetleg még továbbiak …fél év alatt pedig akár sokkal több. Ez így van. Ebben az esetben azonban kevesebb antológia készülne -> kevesebb lehetőség adódna arra, hogy aki nem ismert, de jól ír, az megmutathassa magát stb. A szűrők és a keretek a rendszerekben sohasem azért vannak, hogy jobbá tegyék a világot, hanem azért, hogy valamilyen elv mentén optimalizálják a folyamatokat. A sakkvilágbajnokságokon sem véletlenül használnak órát; ha nem így lenne, akkor lehet, hogy tényleg másként alakulnának a mezőnyök, de ebbe belejátszana az is, hogy az idősebb játékosok egyszerűen nem élnék meg a meccsek végét…
Nem lehetne azt, hogy a pályázat folyamatosan fogadjon be pályaműveket és ne zárjon le? Nem mindenkinek van ideje és/vagy lehetősége figyelni, hogy mikor nyílik meg a pályázati felület.
Ebben van ráció, és technikailag is megoldható. Ezt a közeljövőben szavazásra bocsátjuk. Az elképzelés az lenne, hogy folyamatosan lehessen feltölteni az anyagokat, viszont a táblázatban csak a 100% telítettségig lennének „színezettek” a sorok, azon túl szürkék. Vagyis a pályázó látná, hogy bekerült az anyaga, látná azt is, hogy hol helyezkedik el a sorrendben, de csak onnantól élne a pályázata, amikor „színt kap”, tehát ki lettek rostálva előle annyian, hogy az ő pályaműve része lehessen a 100%-os telítettségű kötetnek.
Ez így leírva talán nyakatekert, de működés közben érthető lesz.
Így mindenki akkor küldheti be az anyagát, amikor elkészült, tudomásul véve, hogy amennyiben az előtte lévők anyagaiból összegyűlik a megfelelő mennyiség, akkor az ő írása nem kerül elbírálásra.
A pályaművekből, amik nem fértek bele a keretbe, nem érkeztek be időben, de az elvárásoknak megfelelnek, azokból nem készülhetne esetleg egy bővített kiadás, vagy egy második(rövidebb) novelláskötet?
Nem. Tapasztalataink szerint a kevesebb több. Ugyanabból a témából egy második kötet már kevéssé érdekfeszítő, mintha csak egy készülne el. Az elmúlt időszakban két esetben is próbálkoztunk azzal, hogy a beérkező, nagy mennyiségű jó írás láttán kétkötetesre duzzasszunk egy témát, de úgy láttuk, hogy az egykötetes kiadványok népszerűbbek voltak. Így amelyik anyag későn érkezik, esetleg lemarad, mert a telítettség eléri a százszázalékos mértéket, az kimarad az antológiából.
Honnan tudjátok, hogy amelyik írás később érkezne, az nem lenne jobb?
Sehonnan. Nem vagyunk váteszek. Ráadásul addig el sem olvasunk egyetlen művet sem, amíg nem teljesíti az alapfeltételeket: van hozzá érvényes szerződés, a 100% alatti tartományba esik és a terjedelmi korlátoknak megfelel.
Miért nem lehet egyszerűen e-mail-ben beküldeni a novellát, mint más, normális kiadónál?
Mert mi a saját rendszerünkben dolgozunk, ami rengeteg, számunkra fontos szolgáltatással bír: olyasmikkel, amik megkönnyítik és ezáltal gyorsabbá teszik a munkánkat. Azért nem teszünk kivételt (egy-két valóban mérlegelhető helyzetet leszámítva), és nem fogadunk senkitől sem e-mail-ben küldött anyagokat, mert azokat utána nekünk kellene manuálisan elhelyezni a rendszerben. Úgy gondoljuk, hogy ha valaki valóban pályázni akar, akkor feltölti úgy, ahogy mi kérjük. Ha neki, szerzőként ez nem felel meg, semmi gond nincs, elküldheti e-mail-ben „más normális” kiadónak az anyagát… ebben senki sem fogja meggátolni.
Nem jó a feltöltőfelület, mert nem tudom feltölteni az anyagaimat…
Ahogy látjuk, a többségnek sikerül… tehát a gond nem feltétlenül nálunk van.
Az általatok megadott prompt alapján megírtam egy novellát, de végül nem került bele az antológiába. Máshol felhasználhatom?
Természetesen! A prompt véleményünk szerint nem olyan szellemi termék, amely valós, jogi védelemmel bírna (bírhatna). Mivel a novella- és verspályázatokhoz kötött szerződéseink kizárólagosságot sem írnak elő, így az antológia megjelenése után a szerző szabadon felhasználhatja, megjelentetheti, publikálhatja akár nyomtatott, akár elektronikus formában is a szerzeményét. A mi elvárásunk pusztán annyi, hogy az antológia megjelenése ELŐTT ne legyen az anyag elérhető sehol: igazából ezzel is csak az esetleges jogi hercehurcákat kívánjuk elkerülni.
Van kötelező vásárlási példányszám, ha bekerülök az antológiába?
Nincs. Igyekszünk elkerülni minden olyan megoldást, amely bújtatott költséget jelentene a szerző számára. Ha a pályázatot ingyenesként hirdetjük meg, az azt jelenti, hogy egyetlen forint költség nélkül is bekerülhet bárki, ha jó az írása.
Ha az írásom követte a promptot, miért lett elutasítva?
A prompt követése csupán egy szempont: szükséges, de nem elégséges. Ha az írás kiváló, de nem követi legalább nagy vonalakban a kiválasztott promptot, akkor biztosan kiesik. Viszont, ha promptkövető, ugyanakkor a története, a stílusa nem élvezhető, unalmas vagy zavaros stb. akkor is ki fog esni, mert a legfőbb célunk az olvasó szórakoztatása.
Lehet indoklást kérni, hogy miért esett ki az írásom?
Nem. A zsűri vétója anonim, épp az ezzel járó teher csökkentése végett. A rendszer logolja, hogy valaki zsűrizte-e már az adott művet, illetve hogy miként döntött, de ez egymás számára sem publikus. Kétszer kell jóváhagyni a döntést egymásután (hogy ne lehessen azt mondani, hogy „félrenyomtam”), azt követően pedig már nincs lehetőség a módosításra. A döntést – értelemszerűen – egymás számára sem kell indokolnunk.
Nagyon sokat dolgoztam a novellámmal, és mivel az előképzettségem is megvan hozzá, így érthetetlen, hogy miként eshettem ki, más pedig, aki fél nap alatt megírta, az bejutott. Megmagyaráznátok?
Szívesen. Antonio Salieri neve kevesek számára cseng ismerősen, pedig olasz zeneszerzőként a 18. század második felében egész Európa egyik legbefolyásosabb komponistája volt komoly szakmai tudással. Úgymond minden szabály a kisujjában volt, a zeneelmélet legapróbb nüanszai sem maradhattak rejtve előle, kottával feküdt és kelt. Minden igyekezete ellenére azonban sohasem tudott kitörni a középszerűség börtönéből. Ugyanabban az időben élt egy semmirekellő, felelőtlen pernahajder, …valami Wolfgang Amadeus Mozart…
Az akarás, a kemény munka magában tehát nem elég. Néha néhány mondattal lehetséges nagyon erősen átadni valamit, amit ezer szóval sem lehet jobban. Néha egy jól elhelyezett utalás hasznosabb, mint egy háromoldalas leírás.
Mindez nem azt jelenti, hogy aki hanyagul felszór néhány mondatot, az automatikusan nyerő lesz. Jellemzően nem. De nem a belefektetett munka adja egy mű nagyszerűségét. Példaként a telefonkönyv összeállítása sem egyszerű, mégsem olvasgatjuk lefekvés előtt.
A promptra való írás nagyon speciális témát ad. Ha nem válogatjátok be az írásomat sehova máshova nem fogom tudni beküldeni.
Ez a kitétel kétfelől is biceg:
Egyrészt mindenkit óvunk attól, hogy csak és kizárólag azért írjon ereje felett, mert épp megy egy pályázat. Az írás legyen öröm: ha nem az, akkor nem érdemes vele foglalkozni.
Másrészt az irodalmi pályázatok túlnyomó többsége arról szól, hogy „küldj bármit”. Még a merészebb és magukat irányadó kiadóknak gondoló nagyobb büdzséjűek is maximum a zsánert határozzák meg (esetleg egy antológiacímet). Ezekbe simán beleférnek például a promptokra írt írások. Tehát még csak el sem vesznek, csupán másképp hasznosulnak…
|
Gyerekek, a szívemből szóltatok!
Magam is azzal a problémával küzdök, hogy nem vagyok „zsigeri író”, egy-egy téma kapcsán iszonyú háttérkutatást végzek, ami idő, idő, idő, néha messze több, mint aztán a kész mű létrehozása, miként Csabusát, engem is végtelenül presszionál a szűkös keret (nem csak az idő-, a terjedelmi korlát is), abszolút egyet tudok érezni vele, mégis azt mondom, jó az, amit csináltok, ne változtassatok, csak így tovább! |
|
Válasz erre: #7 |
|
Köszönjük az elismerő szavakat! Kétségtelenül jól esnek mindannyiunknak, és örülünk annak, hogy a szerzőink és olvasóink elismerik a mukánkat. Szeretnénk ha a kommunikáció megmaradna ebben a mederben, és nem indulna el a fórumon sem boszorkányüldözés, sem sárdobálás.
A FIOK csoporttal való korábbi konfrontációnk okait nem kívánjuk sem vizsgálni, sem minősíteni. Semmiféle kiesést nem jelentett sem akkor, sem azóta az ott való mellőzésünk. A „Hallhatatlanok” című antológiánk beharangozásában jól jött az akkori hisztériahullámuk, hiszen induló, ismeretlen kiadó voltunk. Azóta szerencsére már nem szorulunk rá az ingyenreklámra. Szóval megkérünk mindenkit, hogy a közös munkára koncentráljunk és a hasonlóságokat keressük, ne a különbségeket! A civakodást hagyjuk meg a frusztrált és megkeseredett embereknek, valamint a politikusoknak! Mi inkább az alkotásra és az alkotás biztosította örömre koncentráljunk! |
A témához kapcsolódó oldalak:
Ön nem állította még be a sütik (cookie) elfogadását. Enélkül a marsbook.hu weboldal nem tud az elvárásoknak megfelelően működni, és nem használható a webshop! Minden sütit elfogadhat, de utólag kiválaszthatja az önnek legmegfelelőbb kombinációt is (lásd: Menü -> Sütik):
