Bár az életem javarészt a közszférában telt, az olvasás, mint legélvezetesebb időtöltés, már kicsi koromtól kezdődően kitette a mindennapjaimat. Humán beállítottságomat polihisztor édesapámtól örököltem, aminek nagyrészt a reál tárgyakból szerzett, nem túl fényes jegyeim látták kárát.
A húszas éveim közepén már egy megyei napilapnál dolgoztam újságíróként, amikor elkezdtem írni. Első novellám egy helyi újságban jelent meg anno.
Nemrég adtam ki első novelláskötetem, amely nagyon kedvező fogadtatásra talált, de számos irodalmi pályázaton megmérettettem már, kisebb és nagyobb sikerrel.
Igazi „örömírónak” tartom magam, ám tudom, hogy fanyar, néhol szarkasztikus stílusomra nem mindenki fogékony. Példaképem Szabó Magda, aki mércéje volt mindennek, ami szép, emberi és nemes.