Az biztos, hogy ez egyedülálló. Én sok pályázaton indultam már (most ezen a Világvége 2.0-n pont nem), de azt tapasztaltam, hogy már az is kiemelkedően magas színvonal, ahol a kiadó legalább annyit megír, hogy megkapták az írásomat. És itt vége is.
A GABO botrányok fényében még gyomorforgatóbb az eljárás, hogy már tudom: nem a pályázókkal versengtem, hanem csak egy mérlegelés tárgya voltam, hogy a kedvenckék mellé beférek-e vagy sem.

Ehhez persze ott volt a várakozás, miközben semmit sem tudtam a novellámról.
A GABO csak azért felháborító, mert ma már tudjuk, hogy szó sincs „pályázatról”, egyszerűen kell nekik a töltelék, a habarcs a stabil szerzőik mellé. De az összes többi kiadónál sem kap az ember semmilyen infót. Van amikor csak akkor értesülünk róla, hogy bekerültünk-e vagy sem, amikor kijön a könyv végül, de akad olyan is, akinél akkor sem.
Itt egyszerűen emberszámba vesznek, nem csak legyintenek rád, hogy „amatőr író”. Kommunikálnak. És a könyv általában kijön akkor, amikor ígérik. Ott sem tapasztaltam több hetes vagy hónapos csúszásokat.
Elrettentő példaként ott van a Talentum House-os sci-fi pályázat. A kollégám küldött be rá írást, úgy tudjuk, hogy bele is került, de azóta a kiadó kiírta már a következő pályázatát is és az előző könyv még sehol. Úgy, hogy eredetileg már rég meg kellene legyen és négy és fél hónapja is azt kommunikálta egy face bejegyzésben a szóvivőjük, hogy „ezen a héten várható”. Mondjuk nem is értem, miből él meg a Talentum House.
Itt gyakorlatilag azt is nyomon lehet követni, hogy hányan küldtek már be írást, a sajátunk beérkezett-e, ha igen, akkor épp mi történik vele. És így még az elutasítás is kezelhetőbb, mert nem kell végigvárni, hogy a főszerkesztő úri kedve úgy tartsa, hogy jelezze, nem sikerült. Szóval én drukkolok ennek a kiadónak.
Válasz erre: #4