Marsbook Kiadó

A direkt floodolást (egy üzenet sokszor egymás után történő elküldését) ellenőrzi a rendszerünk és tiltja. Ha valaki 24 óra elteltével úgy használja az eszközét, hogy az elküldött anyagára frissít rá, akkor az eszköz a puffertárolójában lévő adatokat újraküldi. Ez főleg telefonokra igaz. Természetesen ezt is ki lehetne szűrni, de – más, korábban üzemeltetett fórumok tapasztalatai alapján – ennek több a kára, mint a haszna. Ha zavaró, akkor ki fogjuk moderálni és ennyi.

Bakker, csak ráfrissítek az oldalra, és megint itt látom a korábbi hozzászólásomat... WTF?!

Öreg motorosként számtalan tematikus antológiában szerepeltem, melyekbe egy-egy hívószóra (pl. UTÓPIA) történt a beválogatás. Az említett példa azért érdekes, mert a szó a meghatározása szerint: „a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségeitől elvonatkoztatott, s ezért az adott körülmények között meg nem valósítható, hibátlannak, eszményinek elképzelt társadalmi, állami, politikai rendszer, ill. olyan képzeletbeli hely, ország, ahol ezt megvalósítottnak ábrázolják”, avagy rövidebben: „tökéletesnek képzelt társadalmi rend, vagy ország, ahol mindenki teljes békében és jólétben él, és minden a lehető legjobb”, ezzel szemben mindenki - ide értve magamat is - negatív utópiát ábrázolt. Érdekes lehetne egy valóban utópisztikus világot ábrázoló antológia, ahol a negatív utópia a kötetből való kizáró ok.

Engem leginkább a különleges kihívások fognak meg. Mint mondjuk egy nyitó- vagy zárójelenethez (pl. egy űrhajós gombostűre tűzve) kötődő történet. (Írócimboráimmal ilyesmivel szoktuk szórakoztatni egymást, nem tudom, egy antológiában hogy mutatnának az ugyanolyan végkifejletű írások.)

Az egyik személyes kedvencem a „Harry Potter helyett ezúttal legyen Rowling kisasszonyé a főszerep!” c. kiírás volt, ahol olyan pályamunkákat vártak, amelyekben ismert alkotókat kellett szerepeltetni. Két novellám is született. Bár nem volt műfaji megkötés, sci-fi és horror rajongóként én Philip K. Dicket és Edgar Allan Poet hívtam életre. Ott és akkor egyiket sem értékelték, ez azonban cseppet sem szegte kedvem. (Mondom ezt azoknak, akiket elcsüggeszt a kudarc, az elutasítás... A feladat a lényeg, nem a megmérettetés!) Azóta mindkettő kiadóra lelt - kedvenc mondásommal élve: „aminek helye van, annak ideje is lesz” - sőt, Edgar Allan Poe rejtélyes halálát feldolgozó írásom két kötetbe is beválogatásra került, majd hangosnovella is készült belőle, ami meghallgatható a youtube-on.

Én egyébként a lovecrafti - sötét hangulatú, zsigereket borzoló - „kozmikus rettenet” írásokat szeretem, ezekből bármikor szívesen olvasnék. (Akár hosszabb lélegzetű munkákat is.)

Remélem, sikerült ötletet, inspirációt adnom!

Pedig minden társadalmi irányzat és ideológia egy-egy utópisztikus világot igyekezett elérni a maga módján, a maga viszonyrendszerében. Aztán mi lett belőlük? Kommunizmus, fasizmus, woke-őrület…

A végén aztán mindig azt mondták a kevesek, akik nem vesztették el a fejüket, hogy legyen vége.

Utópiát azért nem szeret írni senki, mert hiteltelen. Ahogy Smith ügynök is megmondta: az első Mátrixot tökéletes emberi világnak alkották meg, és katasztrófa volt. Az ember a problémákon keresztül éli meg a valóságot. Egy negédes, mosolygó novellákkal teli kötet olvashatatlan lenne (szerintem).

Öreg motorosként számtalan tematikus antológiában szerepeltem, melyekbe egy-egy hívószóra (pl. UTÓPIA) történt a beválogatás. Az említett példa azért érdekes, mert a szó a meghatározása szerint: „a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségeitől elvonatkoztatott, s ezért az adott körülmények között meg nem valósítható, hibátlannak, eszményinek elképzelt társadalmi, állami, politikai rendszer, ill. olyan képzeletbeli hely, ország, ahol ezt megvalósítottnak ábrázolják”, avagy rövidebben: „tökéletesnek képzelt társadalmi rend, vagy ország, ahol mindenki teljes békében és jólétben él, és minden a lehető legjobb”, ezzel szemben mindenki - ide értve magamat is - negatív utópiát ábrázolt. Érdekes lehetne egy valóban utópisztikus világot ábrázoló antológia, ahol a negatív utópia a kötetből való kizáró ok.

Engem leginkább a különleges kihívások fognak meg. Mint mondjuk egy nyitó- vagy zárójelenethez (pl. egy űrhajós gombostűre tűzve) kötődő történet. (Írócimboráimmal ilyesmivel szoktuk szórakoztatni egymást, nem tudom, egy antológiában hogy mutatnának az ugyanolyan végkifejletű írások.)

Az egyik személyes kedvencem a „Harry Potter helyett ezúttal legyen Rowling kisasszonyé a főszerep!” c. kiírás volt, ahol olyan pályamunkákat vártak, amelyekben ismert alkotókat kellett szerepeltetni. Két novellám is született. Bár nem volt műfaji megkötés, sci-fi és horror rajongóként én Philip K. Dicket és Edgar Allan Poet hívtam életre. Ott és akkor egyiket sem értékelték, ez azonban cseppet sem szegte kedvem. (Mondom ezt azoknak, akiket elcsüggeszt a kudarc, az elutasítás... A feladat a lényeg, nem a megmérettetés!) Azóta mindkettő kiadóra lelt - kedvenc mondásommal élve: „aminek helye van, annak ideje is lesz” - sőt, Edgar Allan Poe rejtélyes halálát feldolgozó írásom két kötetbe is beválogatásra került, majd hangosnovella is készült belőle, ami meghallgatható a youtube-on.

Én egyébként a lovecrafti - sötét hangulatú, zsigereket borzoló - „kozmikus rettenet” írásokat szeretem, ezekből bármikor szívesen olvasnék. (Akár hosszabb lélegzetű munkákat is.)

Remélem, sikerült ötletet, inspirációt adnom!

Hasonló ötlet fogalmazódott meg bennem, mint amilyet András is írt. Szívesen foglalkoznék ezoterikus hátszelű sci-fivel. Ha valamilyen érdekes, megmagyarázhatatlan vagy természetfelettinek tulajdonított jelenséget kellene a sci-fi eszközeivel megmagyarázni. (Bermuda-háromszög, groteszk barlangrajzok, spontán öngyulladás, reinkarnáció, random törzsi rítusok és babonák stb.) Ilyesmi téma is eredményezhetne fúziót más zsánerekkel, mivel el lehetne vinni nyomozós (kaland, krimi), horror, de akár fantasy irányba is.

Ez valóban nagyon érdekes, annál is inkább mivel a történelmünk nagy része hiányzik. 500ezer évvel ezelőtt már tüzet gyújtottunk, de csak 5ezer évvel ezelőtt kezdtünk írni. Fogalmunk sincs a múltunkról.

Előző emberiség! A teória, miszerint az ismert történelem kezdete előtt is létezett egy úgymond fejlett szupercivilizáció, ami megsemmisült és a mi világunk ennek a romjaira épült. Az elmélethez tartozik még az is, hogy az onnan fennmaradt emlékek (nagy emberek, technológiák, események) olvadtak be az ókori népek mitológiáiba.

Néhány pontban összefoglaltam a mostanában engem izgató sci-fi témákat:
- Multiverzumok és a párhuzamos valóságok témáját boncolgató történetek, amik bemutatják, hogy hogyan hatnak egymásra különböző univerzumok lakói és eseményei.
- Mesterséges intelligenciával rendelkező robot és ember közötti kapcsolatot bemutató történet, ami rávilágít az emberi és gépi érzelmek közötti határvonalakra. Itt izgalmas lehet a transzlények fejlődése, azok jogi-, társadalmi- és érzelmi változásai.
- Időutazás és a történelmi események újraértelmezésének kombinációja, azaz a klasszikus „hogyan alakíthatják át a múlt döntései a jelen és a jövő alakulását”.
- Disztópikus világban játszódó sztori, ahol a környezeti katasztrófák és a társadalmi összeomlás közepette az emberi kapcsolatok és a túlélés kérdései kerülnek előtérbe.

Ezek valamelyikéről biztosan fogok is írni novellát a közeljövőben.

Silla és P.Lambert ötletei tetszenek.

Az nagyon szuper, hogy elég határozott a téma. Persze ez veszélyessé is válhat, ha túl sűk a keret, de a marsbook eddig ezt jól nyomta. A témák is jók lettek. A Fermi-paradoxon telitalálat volt. Azóta is töprengek néha rajta. Bertold ötlete sem rossz, hogy már eltűnt civilizációk találkozzanak idegen fajokkal.

Viszont szerintem ami nagyon fotos, hogy a történet valamilyen szinten köthető legyen a fajtánkhoz akár fizikailag, akár érzelmileg. Valami kapaszkodó ugyanis kell. Nem kell persze elmenni a lelkizős, önkeresős, belső világos zónákba. Azok unalmasak.

Jó ötlet volt a történetrészletes dolog, ahol egy kis részlethez a pályázóknak kellett világot alkotni.

Sziasztok!

Élveznek olvasgatni egy novella válogatást, amiben már eltűnt civilizációk találkoznak idegen fajokkal, legyenek azok segítő vagy ártó szándékúak.
Természetesen, én is támogatom a zsanérek keveredését, főleg hogyha a horror az egyik

A zsánerek keverésétől az „okosok” általában ódzkodnak, pedig szerintem s nagyon izgalmas. Nekem pont ezért tetszett a Máguskódos pályázat. Lehet, hogy nehezebb eladni, mert aki mondjuk sci-fi rajongó annak túl fantasy és fordítva, de engem kifejezetten lenyűgözött amikor Legodaya barlangi hókuszpókuszában felfedeztem valamelyik írásban az emberi technológiát.

Oh, ezek is szuperek :)

Sziasztok, a párhuzamos világok, az alternatív valóságok, a kvantumfizika és a multiverzumok témájú sztorikat mindig is élvezettel és izgalommal követtem és követem nyomon. Szerintem az egyik legújabb, legérdekesebb téma. De ugyanennyire vonzó Péter felvetése is, szerintem. Eleve minden ami természetfeletti, vagy csak annak hisszük, foglalkoztatja az embert. Kicsit túl Földiesen gondolkodunk bizonyos témákban, talán ettől is ellehetne távolodni. Továbbá szeretem a felfedező történeteket is, és nem baj ha több zsáner keveredik...

Sziasztok! Én érdekesnek tartanám mások gondolait arról, hogy miként képzelnék a tér, az univerzum, akár a valóság szerkezetét akkor, ha szakítanánk akár egy kicsit is a newtoni, einsteini fizikával. Szóval valami más megközelítésből próbálnánk lefesteni ezek szerkezetét, így adva értelmet a számunkra még mindig rejtélyes dolgoknak pl: deja vu, karma, időutazás, sötét anyag és energia, gravitáció stb.

Sziasztok!

Van három ötletem, amiből szerintem sosem elég, bár lehet, hogy klissés.
1. Idegen élet, idegen civilizáció felfedezése. Milyen változásra lehet számítani az emberek gondolkozásában? Mi történik, ha ez az idegen civilizáció A: erősebb, B: gyengébb nálunk valamilyen téren (pl. technológia).
2. Hogyan változik a társadalom és a szokások, ha pl. valamilyen különleges, természet feletti (vagy alatti) képesség általános elérhető a világban?
3. Mi történik, ha egy adott faj (akár az ember) együtt él vagy együttélésre kényszerül valami másfélével? Ez lehet egy másik intelligens faj, vagy akár például egy ragadozó, amely ellen védekezni kell? Hogy kerül át a mindennapokba egy másik lénnyel a kompetíció? Milyen technikai fejlődési utat járhat(nak) be az együttélésre kényszerülő fajok?

Várjuk az ötleteket…!