A komolytalan próbálkozásokat eleve szűrjük, tehát azok nem is látszanak a táblázatunkban. Ugyanígy kiesnek azok a kéziratok is, amiket a kifejezett kérésünk ellenére nem a könyvkiadás felületünkön, hanem e-mail-ben küldenek nekünk.
De így sem gondolnánk, hogy annyira sok az elutasítás.
A minket megkereső szerzők anyagait átnézzük, és kétféle módon döntünk:
1. magánkiadásos megkereséskor próbáljuk mérlegelni, hogy van-e értelme kiadni a szöveget. Ha nem, azt próbáljuk finoman elmagyarázni a szerzőnek, illetve elutasítjuk. Tehát un. „fullgagyi” dolgokat pénzért sem jelentetünk meg, mivel ezekhez is adnunk kellene a logónkat, illetve sok munkát kellene beletenni.
2. hibrid kiadásnál miénk a nyomtatási, kiadási kockázat. Itt szigorúbban bírálunk, mivel itt komoly pénzeket veszthetünk, ha rosszul döntünk. Ha egy írás tematikailag beilleszthető a portfoliónkba, és van benne fantázia, akkor meg tudunk egyezni, ha nem, akkor nem.
Ilyen egyszerű.
Válasz erre: #3